Skype Bamakoból - jan. 31.

Este skype beszélgetésünk volt Lacival! :)
Irtó jó volt látni, Andris egyből rohant a monitor elé "szia Papázni"! Rajzolt Neki autót meg kereket és mutogatta bőszen a Papájának! Nenó is elkerült kisvártatva, de épp egy hiszti közepette csörgött be Laci, úgyhogy Ő elég nehezen oldódott fel! Ám a végére már Ő is mosolygott!
Vá, és félmeztelenül ült a szállodaszobában, megmutatta a kilátást, hááát pazar! Zöld növényzet (az meg hogy?), medence, háttérben a Niger folyó... Mellettem a hőmérő 30cm-re -3,5 fok kinti hőt mutatott és hosszúujjúban meg pulcsiban ülök itt.
Nagy gondjuk a fiúknak, hogy mit csináljanak a maradék 1,5l fertőtlenítőszerrel. Ez gondot okoz nekik????? Nem hiszem el! Hisz 5 fiú (meg egy lyány) lenne rá! No, kiváncsi vagyok végül mennyit hoznak haza, vagy hagynak ott.
Már várják a hazautat, csomagolnak rendületlenül, ottani idő szerint 11kor indulnak a reptérre! Húúúú ,de izgi, mi már nagyon várjuk Őket itthon, Nenó is szabadnapot kapott az oviból szerdára!:) Reméljük a gépek nem indulnak késve, poggyászok nem vesznek el a 2 átszállás alatt! Apropó, aki szeretné itthon elsőként üdvözölni Őket, azt várjuk a Ferihegy 2a-ra este 22.10re.
No, én elrakom magam mára; hosszú, de remélem, annyival örömtelibb lesz a holnapi nap!
Reus

BAMAKO!

MA este helyi idő szeriont 22:00-kor átléptük a Bamako várostáblát! Már a holnapi célállomáson vagyunk, ami a Hotel Quechua szálloda lánchoz képest kicsit kontrasztos :) A tegnap este és a mai nap beszámolója folyamatban. Puszi mindenkinek
Laca

2011.01.28.Niokolo Koba-Kayes

Fél 6-kor kelünk. Jaj, de korán van még. Ha a nap kellhet 7:20kor akkor én miért nem? Ráadásul én később is nyugszom. Nincs kedvem, bár aludni úgysem tudnék már. Erőt veszek magamon és gyorsan össze pakolok. 6-kor találkozó a kocsinál, ahol Sipi megállapította, hogy nem koccintottunk eleget Reus egészségére és ez nem mehet így tovább. Már hozom is a jó kis Aldis készletet, amit minden nap használunk és nagyon jó szolgálatot tesz. Kapjuk a hírt, hogy az eligazítás csak 9 órakor lesz. Gyors tanakodás, gyerünk reggelizni és elvisz a vezetőnk egy túrára, utána pedig kivezet bennünket a parkból. Vacsihelyen van a reggeli, van kávé, tej, tea, vaj, bagett és lekvár :) Tökéletes reggeli Lacinak. Persze a fiúk ki vannak akadva, hogy rendes reggeli nincsen. Simán bírnák a rántott húst rántott hússal :) irány a kocsi, jönnek a konzervek és Zoli hozza nekem a kakaót. Megérkezik és nyújtja felém, hogy tessék itt a kakaód. Ránézek és megkérdezem „Te szórakozol velem?” A sivatagban fél literes üvegbe összeszedett homokot hozta. Volt nagy röhögés és rendes volt, mert visszament a kakaóért. Jól bereggeliztünk, közben a nap is kezdett felkelni és világosban körülnéztünk, hogy hol is vagyunk. Egy folyó kanyarulatának külső partján egy domboldalon van az objektum. Nagy terasszal a folyó felé, szemben lehet látni a lábnyomokat, hogy az állatok oda járnak inni. Pazar volt a látvány és pont szemből kezdett megjelenni a nap korongja. Érdemes volt megvárni! Éppen nézzük a napfelkeltét, amikor megmozdulnak a lombok és két majom elkezd veszekedni és kergetni egymást. Sajnos annyira gyorsak voltak, hogy nem sikerült lencsevégre kapni. Ma sem lesz hideg, sehol egy felhő, már reggel 22 fok van. Elindulunk állatokat leselkedni. Jó poros, száraz földúton megyünk de sehol semmi. Aztán az első autó lát egy antilopot, de mire mi odaérünk már elszaladt. Vagy ¾ órát zötyögünk amikor szól a vezető, hogy aljunk meg, mert innen gyalog megyünk a vízilovakhoz. Végre valami történik. 100 métert se kell sétálni a dzsungelben és kiérünk egy viszonylag magasan lévő folyó parthoz. Lent  10-15 vízipaci lubickol a maguk szétpörgetett életvitelével. Néztük őket egy darabig csattogtak a gépek, forgott a kamera és indultunk tovább. Találkoztunk még Pumbával és családjával :) és láttam egy fán lajhárt, csak pont elfordult, mire előkaptam a gépem. Jó sokáig tartott a kifelé vezető út. Fél 10 körül indultunk el a határ felé. Útközben sorra jött a szokásos kultúrsokk, szinte minden településen. Ahogy haladunk befelé és távolodunk az óceántól, egyre több kisgyerek rohangál az úton. Szívszomorító a látvány ami fogad bennünket, ahogy közeledünk mali felé. Elérjük a határt, ami egy poros kis falu. Olyan port képzeljetek el, hogy amikor lerakod a lábadat úgy 2 cm-t belesüpped. Finomságra mint a púder és a színe is hasonlít hozzá. A hőmérséklet 37 fok! A szenegáli rész nagyon gyors összesen 3 helyre kell menni. Az első helyen fisch-t gyűjtenek az útlevéllel együtt, ez a rendőrség épülete. Ez a falu egyik felében van. Míg várjuk a többieket gyerekek hada lepi el a kocsikat. Mindenki elkezd osztogatni és a gyerekek rohangálnak egyik autótól a másikig, éppen ahol osztás van. Kiosztunk mi is néhány kulcstartót, sapkát, labdát. Aztán mutatja a pólóját, hogy azt szeretne. Azt most nem tudok adni, mert nincs bekészítve és, ha kinyitom az autót akkor nyúlkálnak be a kezek és amit érnek azt visznek. Rossz dolog ez, de sajnos ez van. Tudjuk, hogy nem lesz nekik jobb, bármit is kapnak, de legalább szerezhetünk nekik pár szép pillanatot. Második állomásra szerencsére sokan érkeztünk egyszerre, ahol egy füzetbe kellet felírnia az emberkének az adatainkat. Meglátta a sok embert és néhányuknak intett egyet és kacsintott hozzá, hogy menjünk tovább, ne foglalkozzunk semmivel és hozzá mosolygott. Nem kellett kétszer mondania, már ültünk is be a kocsiba és mentünk a harmadik épülethez. Rengeteg kamion, teherautó és személyautó volt itt és olyan őskáoszos volt minden. Nem akartunk szétszakadni, de pont úgy jött ki, hogy egy nagy dög kamion leválasztotta volna Sipiéket, meg talán minket. Megelőzvén a konfliktust kipattantam és adtam nekik 2 db sapkát :), aminek nagyon örültek és mutattam nekik, hogy így 3-an vagyunk együtt. Ők meg mutatták, hogy rendben a dolog menjünk csak. Megkaptuk a pecsétünket és már mehettünk is Maliba, ahol persze nem vártak bennünket és érkezésünk után nemsokkal őskáosz alakult ki. Sorbaállás és várakozás. Kígyózik a sor mi beállunk és várjuk, hogy sorra kerüljünk, a hőmérséklet 40 fok körül tűz a nap ezerrel. Váltjuk egymást a sorban inni hozunk és próbáljuk megtudni, hogy itt mi zajlik. Beregisztrálják az érkező autót. Mert kilépéskor ezt a papírt le kell adni. Már majdnem sorra kerülünk, amikor megjelenik egy fejes, hogy mi ez a sok ember. Mondjuk, hogy kik vagyunk, de nem érti, mert persze csak franciául beszél. Van a csapatban egy néger srác aki Maliban született és ő jött oda segíteni. A vége az lett, hogy félrehívtak 3 embert, ebből én voltam az egyik, mert pont én kerültem volna sorra, és félrevittek egy szobába. Ott mondta ez a vezető, hogy mindenkinek csak a forgalmija kell és majd este visszakapjuk és már mehetünk is, csak fizessünk 5000 fabatkát. Persze senki nem akarta otthagyni, így a végén kivitték az épületből az asztalt és ott állították sorba az embereket. Jani félig volt kész amikor ezt a lépést meghúzták és mentünk az ember után, hogy el ne vesszen az a forgalmi. Miután kész lett, gyorsan az orra alá dugtam az enyémet, mert úgy 50-en vártak még a sorukra. Fizettem és már kész is voltam, de sajnos Béci nagyon hátra került, pedig ő jött volna a sorban. Ez igazságtalanság! Elkértem a papírjait és visszamentem a vámoshoz aki az enyémet is írta. Megvártam míg befejezi, amit csinál és az oda tettem Béciét, hogy szia barátom :) már nyúlt is érte és csinálta. Fizettünk megkaptuk és innen felgyorsultak az események. Az itt kapott papírral előremehettünk, ahol egy fabodega alatt hűsölő társaságban a legnagyobb rangúnak kellett odaadni. Ő gondosan ellenőrizte az adatokat és adott egy OK cetlit ami kisebb volt mint egy gyufásdoboz. Mehetünk az út túloldalára és bepecsételték az útlevelünkbe, hogy beléptünk. Éljen két és fél óra alatt végeztünk. Mehetünk a sorompóhoz, ahol elkérték az OK papírt és go! Azért vagyok ma ennyire up today, mert Zoli vezet a nemzeti park óta. Én meg csak ülök és mesélek :) Megbeszéltük, hogy holnap útban Diema felé megállunk egy falunál és ajándékot fogunk osztani.

Megérkeztünk, de nem a táborban fogunk aludni, hanem egy hotelben Kayes városában. Jól kialusszuk magunkat. képeket most nem tudok küldeni, mert elég lassú a net.
puszi mindenkinek
Lac

2011.01.27.LAc Rose-Nikolo Koba

Először is Isten Éltesse sokáig Reust, akinek ma van a szülinapja! Nehéz nap ez a mai, mert egyre jobban hiányzik a családunk és még ez a szülinap is. Tudtam előre, hogy ez lesz az egyik leg nehezebb nap, de nem gondoltam, hogy ennyire. Sokat gondolok napközben is Reusra és gyakran könnybe lábad a szemem, hogy milyen jó lenne megölelni. Úgy készültem, hogy a családdal egyeztettem és ha jól tudom akkor este lesz a köszöntése. Sok puszi, már csak 5 nap és megölellek!!! Kora reggel írtam a GPS telefonról egy sms-t. Remélem megkaptad!

Nagyon szépen köszönünk mindenkinek minden sms-t. Nagyon jól esik és mint ahogy egy kisgyerek vár egy darabka csokit, úgy várjuk mi is, hogy kaptunk e valamit. Ez az út nem csak a kalandról és a nézelődésről szól. Ez egy nagyon kemény lelki út is. Egyedül, a családom nélkül megyek az ismeretlenbe. Sokat és hosszan utazunk, időnként van idő elmerülni a gondolatokban. Köszi Doki! :) de kanyarodjunk vissza az eseményekhez.

Sötétben indultunk, mert a nap csak 7:26-kor kel. Mi sajnos korábban, de hát menni kell. Lac Rose kimaradt, majd valamikor bepótoljuk :) Elindulunk a kontinens belsejébe és búcsút intünk az óceánnak. Keletnek vesszük az irányt és ekkor még nem gondoljuk mi vár ma ránk. Megpirkad a nap és este amilyen hirtelen lebukott oly gyorsan kezd hét ágra sütni. Mire megtaláltuk a „főutat” amin mennünk kell már világos van. Ez itt már szavannás terület, ami sokkal szárazabb, mint az óceánpart. A szél is kicsit másképp fúj és kezd melegedni. Még sötétben én kezdtem a vezetést és ahogy világos lett Zoli átvette, hogy én tudjak beszámolót írni. Jól sikerült az átadás, mert egy városban megálltunk pénzt váltani és onnan ment Zoli. Jó hosszan, legalább 700m-t amikor elnéztünk egy kereszteződést és nem kanyarodtunk be. Akkor meg kéne fordulni. De hol? Hát itt egy parkoló, majd itt. Szűk kis utcában voltunk és ugye nem az a fordulékony autónk van. Persze feltartjuk a forgalmat, amikor mellénk lép egy rendőr és elkéri Zoli jogsiját. Azzal elmegy és beáll a kereszteződésbe forgalmat irányítani. Hát akkor várunk. Nem történik semmi, tanakodunk mit csináljunk. Megbeszéljük, hogy akár mit akar pénzt nem adunk neki. Raktunk gyorsan össze némi petit cedou-t és várunk. Aztán jön hozzánk egy biztonsági őr, aki abban a bankban dolgozik, aminek a parkolójában forgolódtunk. Mondja, hogy menjünk oda a rendőrhöz és mosolyogjunk és akkor visszaadja. Persze ez is activity parti keretében történt, mert csak franciául tudott. Odamegyünk Zolival mosolygunk kettőt és az ember visszaadja, valamit mond még aztán int, hogy mehetünk. Még az ajándékot sem kellett előhúzni. Királyság van, nyomás a kocsihoz és kavarjunk ki ebből a városból. Kiérve megálltunk reggelizni egy majomkenyérfa árnyékánál, meg persze fertőtlenítettünk. Jajj de jól esik ez nekünk. Ez most így a reggeli kakaóm után nagyon kellett. Csak a szervezetem kívánta én nem annyira, de a fertőtlenítés fontos. Nem is tudom már hány napja vagyunk itt Afrikában, de semmi bél és gyomor panaszunk nincsen :) reméljük nem is lesz. Csak Sipinek van némi nemű, biztos azért mert nem iszik eleget! :)  Utunk első szakasza katasztrofális volt. Akkora kátyúk voltak az úton, hogy szegény autók félig eltűntek benne. De szeretnék végigmenni itt személyautóval is :) Kamionok hegyekben nem győzzük kerülgetni miközben mindenki szlalomozik. Hát ez kemény lesz, mert van még 400 km mára és eddig az átlag sebességünk éppen súrolta a 30km/h-t. Szerencsére vége lett a dolognak és tudtunk hasítani ismét a saját tempónkban. Ahogy megyünk befele egyre kevesebb az utakon a forgalom. Megállunk tankolni és micsoda meglepetés! Van hűtőpult és van benne sör! Hát akkor jól fog ez most esni, mert kezd igen meleg lenni. Janitól kapunk is és meg is isszuk :) Gyerekek hada lep el bennünket. Ajándékot szeretnének. Kiosztok pár kulcstartót, nagyon örülnek, de sosem elég, még többet és többet szeretnének. Lóg szegényeken a ruha, soványak és rettenetesen piszkosak. Az egyik ilyen kis srácnak, lehetett úgy 6-8 odaadom a tegnap előtt hordott pólómat. Nagyon örül neki és a többi gyerek is szeretne. Ez a srác azért kapott, mert az övé volt a legrongyosabb. Kinézek magamnak egy másikat is, ő már nagyobb, úgy 10-12 lehet, szintén szakadt trikóban. Várok indulásig, csak az utolsó pillanatban adom neki ki, mert egyből jönne a többi gyerek is. Tekintetükben a reménytelenséget és a vágyakozást látom. Ennyire meleg téli napom még sosem volt! 34 fok meleg van! Klíma megy ezerrel iszunk mint a lovak, pedig nem is vagyunk tevék :) időnként rádióban szórakoztatjuk egymást, hogy ne legyen olyan unalmas az utunk. Zoli nyomja én meg írok. Szeretnénk ma világosban beérni a szállásra, mert az utolsó 35 km egy földút a dzsungelen keresztül egy nemzeti parkban, ahol sok vadállatot lehet látni. Jó lenne, ha sikerülne. Sajnos a nagy melegben Margitunk vize megint elindult, így megkapta a szamovár Margit nevet és mindig nekem akarnak teát főzni, mert ugye forró víz az van. Úgyhogy jól vagyunk Édua hibátlanul ketyeg. Zoli kérésére most elkezdtünk zenélni és stílusosak a KFT Afrika című számával kezdtük. Giorgiotól kapott cd már rongyosra hallgattuk :) köszi!

Nemsokára a nemzeti park bejáratánál vagyunk már egy mellékúton, de még betonozott :) körülöttünk elszáradt hosszú fű itt-ott egy-egy kiszáradt fa rengeteg bokor, cserje és majomkenyérfa. Köztük hatalmas termesz várak. Kisebb falvak között megyünk el, melyek házai sártéglából vannak és száraz fű a teteje, hasonló képen, mint a nádtetős házé. Az épületek nagyon picik. Úgy néznek ki mint valami zárt közösség. 36 fok van délután fél 5! Persze itt is csacsik, kecskék rohangálnak keresztbe. Margit vize nem az igazi este szerelés lesz. A termosztátját kiheréljük, nehogy ne bírja ezt a pár napot. Megérkeztünk a nemzeti parkba, ami Afrika legnagyobb ilyen parkja 900.000 hektár, kb. Magyarország 10 %-a. Kicsit sötét volt a bejáratnál a pasi és negyed órán keresztül vitatkoztunk az áron, mert mindenkivel akart fizettetni idegenvezetést, amit egyszerre 5 autónak csinál. Persze a végén valami értelmes ember megmagyarázta neki, hogy mi a szitu. A parkban nagyon dús a növényzet, olyan igazi dzsumbuj. A parkban élnek gazellák, antilopok, varacskos disznók, maki majmok, vízilovak, krokodilok, és ez egyik részén elefántok. Sajnos őket nem nézzük meg. Remélem sok állatot fogunk látni. Tévedtünk, sajnos csak vari malacot és gazellát láttunk. Közel 35 km-t tettünk meg, zötyögős poros úton. Reggel elmegyünk a folyó partra, ahova inni járnak, remélhetőleg több mindent fogunk látni. Megkaptuk a szobánkat, ami hogy is fogalmazzak. Hát nem a Grand Hotel :) Úgy nézett ki, mintha az utolsó vendég úgy a hatvanas években lett volna itt. Nem volt világítás, amire azt mondták mindjárt csinálnak. A wc-re már nagyon vágytam és gyorsan fel is avattam. De miután lehúztam nem telt meg a tartály újra és se vödör, se kefe. Ja és persze wc deszka sem volt. Valahogy ez a wc dolog végig kísér bennünket egész utunk során, mert ugye a hajón is a miénkből folyt a víz, a nouakchotti szálláson is tartály problémánk volt és most itt is. Röhög is rajtunk mindenki, hogy mindig tönkretesszük. Pedig nem is. Szobánkhoz tartozott klíma berendezés is, ami szintén a hatvanas évekből való és szerintem az tartja a falat :) Nem próbáltuk meg bekapcsolni. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ma még nem öntöttünk eleget, ezért vacsora előtt fertőtlenítettünk és meglátogattuk az éttermet. Az nagyon hangulatos volt bambusz fedele volt. Leültünk egy körasztalhoz és hamarosan rendeltünk finom sört és már hozták is az előételt. Mint megtudtuk az a vacsora, ha kérünk amit hoznak. Jó, hát akkor legalább nem kell gondolkodni, mit is egyek. Előételnek salátát hoztak valami öntettel. Már nagyon éhesek voltunk és gyorsan eltüntettük  várva a meglepetés főételt. Meg is érkezett egy nagy tálon párolt zöldbab egy másikon pedig marhasült. Nagyon finom volt, mindenkinek ízlett. A probléma az volt, hogy nem laktunk vele jól. De nincs idő semmire már hozzák is a desszertet, ami finom banán volt. Egy ici-picit más volt az íze, mint az otthoninak. A furcsa az volt, hogy a külseje még zöld volt és nem sárga, mint amihez mi szokva vagyunk. Az ízvilága hasonlított a banánéra, elvégre úgy hívják, de sokkal üdébb és ízletesebb volt. Zoli szerencsémre nem kérte az övét és azt is megehettem :) De még mindig nem laktunk jól. Aztán hívtuk a pincért és kb 5-10 perc alatt sikerült elmagyarázni neki, hogy hozzon ki még egy kört , de csak a főételből. Hurrá megértette és fél óra múlva megjelent az újabb adaggal, amit Dóri már nem bírt megenni és mivel senki nem kérte én áldoztam fel magamat és mindet megettem. Na most már végre jóllaktam :) Mehetünk fel a lakosztályunkba és jöhet a nap fénypontja egy jó zuhanyzás. Az is izgalmas volt, mert csak egy tekerő volt a zuhanynál. Megnyitottam a vizet és elkezdett csöpögni, majd lassan folyni belőle és kb 20 mp múlva semmi. Hát mondom, ha most nem tudok zuhanyozni kardomba dőlök. Kinyitottam max-ra és egyszer csak megindult a víz. Na senki ne gondolja, hogy csak úgy zubogott belőle! Nem inkább erősen csöpögött, mert folyásnak azt nem nevezném és persze hideg volt, ami nem zavart, mert még mindig 25-28 fok volt. Úgyhogy lecsöpögtettem magamat és kívántam a jó éjszakát.

2011.01.26. Nouakchott-Lac Rose

Korán keltünk nagyon és én nagyon koki voltam, mert előző este a feltöltéssel nagyon sok idő ment el. Egy órakor feküdtem le és fél 5-kor már kelni kellett. Zoli vezetett én pedig próbáltam picit pihenni, ami nem nagyon sikerült, de legalább nem nekem kellett koncentrálnom. Célnak egyből a nemzeti parkon keresztül vezető utat választottuk. Majd 200 km-t mentünk betonon, amikor le kellett térni az útról és a Senegal folyó töltésén kellett a további 100 km-t megtenni a határig és itt cseréltünk Zolival. Mindjárt letérésünk után 3 varacskos disznó szaladt át előttünk, aminek nagyon örültünk, hogy végre a teve, kecske, csacsi hármas után más állat is él a környéken. Az előbbiket már unjuk :) A táj nagyon változatos volt, mert időnként mocsár mellett mentünk, majd egy kiszáradt rész következet. Az út tartogatott számunkra meglepetést. Olykor jó tempóba haladtunk és poroltunk, aztán por nélkül, majd nagyon lassan és még így is össze-vissza zötykölődtünk. Időnként le a töltésről, aztán vissza. Az egyik hosszú egyenes szakasz közben észrevettem, hogy valami van az út szélén. Először csak valami kőnek néztem, de aztán megmozdult és közeledve láttam csak, hogy egy majom az. Mire odaértünk, már lement az útról és amikor mellette voltunk akkor gondolt egyet, hátat fordított és elszaladt. A mocsaras rész igen gazdag madárvilággal rendelkezik. Láttunk sokféle madarat, kócsagot, gémet, meg még nem tudom milyet. Majd ha hazaértem utánanézek :) És akkor elértük végre a rettegett határt. Mauritániából a kilépés, kocsikiléptetés és vámvizsgálat, nagyon flottul ment. Ki sem kellett szállni az autóból a vámosok mindent elintéztek és ennek mi nagyon örültünk, jutalmuk 5db sapka 5db toll és 5db kulcstartó volt. (Az igazság az, hogy a média mindig a szenzációt keresi és mondja, hajlamos hangyából elefántot csinálni. Nekünk semmi bajunk az itteni emberekkel és nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk mindig. Kérnék mindenkit, hogy ne a médiára hallgasson, hanem olvassa el a társcsapataink és a mi beszámolónkat. Mi nem ferdítünk, nem a szenzációra hajtunk és nincsen szándékunkban senkit megvezetni. A helyzet az, hogy Afrikában sok a szegény ember és szeretne mindenki valahogyan boldogulni. A hivatalokban is kevés a fizetés ezért az emberek, ha tudnak összehoznak maguknak egy kis mellékest. Valaki ezt elfogadja, és tud vele élni és valaki nem. Aki nem tudja elfogadni annak nem kell Afrikába jönnie.) Már mehettünk is és jöhet a szenegáli határ. Mielőtt odaértünk átmentünk a Szenegál folyón, ahol fizetni kellett az átkelésért :) A határőr félreállított és mondta, hogy egy ember menjen a kocsi papírjaival meg az útlevelekkel az út egyik oldalán lévő épületbe. Persze már voltak előttünk más csapatok is, így megkezdtük a sorbaállást :) Szerencsénkre felhős idő volt, ezért nem sültünk meg, mert csak 22-24 fok körül volt a hőmérséklet. Tudom most sokan utálnak bennünket, főként azok akik mostanság még havat is lapátolnak. Kapunk azért otthoni híreket. Szóval a sorban mondják, hogy az útlevél ellenőrzés 5 euró/fő :) örüljünk neki, mert most nyomták le 10-ről. Hurrá örülünk és viszonylag gyorsan meg is vagyunk. Felírták a rendszámunkat meg a  jogosítványom számát egy füzetbe, azét amelyiket odaadtam :) (mondták még indulás előtt, hogy hozzak többet. Van nálam 3, sose lehet tudni) Mehetünk át az út másik oldalára, a másik épületbe. Ide csak a sofőr útlevele, jogsija és a forgalmi kell, mert felírják, hogy ki, mikor, hova, miért, és milyen autóval érkezett :) és hozzávezetik a rajtszámunkat is. A probléma az volt, hogy mindenkitől beszedték a papírokat, de nem akarták visszaadni, mert hogy nem volt előre bejelentve az érkezésünk. Ez azért nem igaz, mert van minden országra rally engedélyünk, hogy áthaladhatunk az országon. De ők nem kaptak listát. A vége az lett, hogy megérkezett a szervezők kocsija, ahol volt egy másik lista a résztvevőkről és autónként 15 euró vándorolt a zsebekbe. Sokaknak nem tetszett a dolog, de ez van. Isten hozott Afrikában! Kb 3 órát dobtunk el a várakozással. Itt Szenegálban az emberek már feketék, nem arabok, az utak egyre rosszabb minőségűek és a szemét is egyre több. Ez már az igazi fekete Afrika!

Az első településen megálltunk tankolni, meg próbáltunk pénzt váltani. Hát az a nyüzsi ami van, az nem kevés. Az, hogy a kecskék sétálnak a városban, szamárfogat jobbról, taxi balról, szembe jön egy busz amiről lógnak le az emberek és a gyalogosok rohangálnak keresztbe az úton, most már kezd természetes lenni :) Az ember mindig azt hiszi, innen már nincs tovább. Hát nyugodjon meg mindenki, mert van. Erre szoktam mondani, hogy nagy az Isten állatkertje, amivel nem lenne gond, de nagyon alacsony a kerítés :) Gyors tankolás után futás, mert már támadnak a gyerekek. Még sokat autóztunk és reméltük, hogy naplemente előtt elérjük a Rózsaszín tavat. De hát ez a határ ugye... Többször megálltunk, hogy váltsunk pénzt és szerettünk volna sört venni, de boltban nem lehet kapni. Pedig itt már legálisan ihatunk. Tényleg most, hogy eszembe jutott bele is néztem a tükörbe és mondtam magamnak: „Laci, de szarul nézel te ki! Iszol te rendesen?” Nem tudom, hogy honnan jött, de ez lett utunk egyik szlogene :) Persze _Zoli seklijét is igen sokat emlegetjük. Szóval az egyik benzinkúton elkezdtem beszélgetni egy sráccal, aki picit beszélt angolul. Mondta, hogy étteremben próbáljam majd meg, mert ott lehet általában kapni. Annyira jól összehaverkodtunk, hogy mindjárt váltott is nekünk eurot :) Még beszélgettünk mindenről és megtudtam, hogy 6 éve Palma de Mallorca szigetén él beszél franciául, spanyolul, olaszul és egy picit angolul. Aztán minden jót kívántunk egymásnak és mentünk tovább. Még szerettünk volna kenyeret venni, de a falvakban annyira sokan voltak mindenhol, hogy nem akartunk megállni, mert nyomban ellepnek bennünket a kéregetők. Csúnya dolog ez tudom, de úgy határoztunk, hogy mindenkinek nem tudunk ajándékot adni ezért csak kisebb helyeken adunk piciket és az ajándékok nagy részét egy falunak fogjuk adni. Útközben sok érdekes muzeális szerkezetet láttunk kamion és személyautó formájában. Nagyon sok olyan furgon/pickup van, aminek a platóján embereket szállítanak. Ez a mostani vitte a prímet! Egy fa koporsó kikötözve a plató 4 sarkához és azon ültek az emberek, mint egy padon. Szerintünk nem temetésre mentek, mert ugye fekete ember temetésre fehér ruhát visel. Már majdnem az esti tábornál voltunk, amikor megálltunk egy faluban, ahol nem voltak sokan, illetve gyerekeket nem láttunk azon a részen és megálltak Janiék bougettet venni. Mondtuk, hogy jó én meg megnézem, hátha tudunk némi sörre szert tenni. Zoli persze nem bírta megállni, hogy szóljon, mert egy kis porfészek faluban voltunk és azt mondta, ha én szerzek ebben a faluban sört akkor Ő lemegy hídba. Hoppá-hoppá! Megvan a kihívás! Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy bármi áron szerzünk sört, hiszen a pillanat, amikor Zoli lemegy hídba, az mindent megér. Pont jött velünk szemben egy étterem. Az éttermet ne úgy képzeljétek, mint Európában! Egy hamburger árus a Balaton partján, vagy a Moszkva téri hambis, az itt már étterem. Na ennek pluszba volt belső helysége 2 db asztallal. Csinos fekete fiatal csajszi fogad mély dekoltázzsal :), hogy mit szeretnék. Hát kedves én most egy jó hideg sörre gondoltam és mindezt tudtára is adtam szép angol tudásommal. Picit néztük egymást Ő franciául beszélt hozzám és angolul hozzá, aztán kimondtam a varázsszót! English! Mert eddig nem vette észre, hogy így beszélek :) képzeljétek milyen lehetett a kiejtésem. Szóval ezt megértette és a belső helységbe mutatott, hogy menjek be. Ott egy kopasz nem annyira fekete srác volt, aki tudott angolul. Mondtam neki mit szeretnék és mondta, hogy megoldható, de picit várni kell. Mennyit? Max. 10 perc. Hát akkor meg is beszéltük, kocsinál várom. Megérkeznek a többiek, elmesélem a tényállást és mindenki boldog, hogy lesz sörünk. Aztán Sipinek támadt egy ötlete. Kaptak energia italt szponzorációként és van belőle egy csomó. Próbáljuk meg elcserélni, mert nem iszunk mi ennyi nylont. Jó ötlet, jön az ember és mondom neki, hogy mit szólnál egy cseréhez, mondta, hogy megnézi, mert lehet róla szó. Hó-hó lesz itt üzlet, már csak a mennyiség a kérdés. Elő egy karton műanyag megmutatjuk és emberünk boldog mosollyal kaparintja meg és már mondja is, hogy rendben. 10 üveg sört kaptunk érte, ami üvegben 0.63 L malátalé lötyögött. Ez a jó üzlet amikor mindenkinek mosoly van az arcán. Persze vele is országos nagy cimborák lettünk és minden jót kívántunk egymásnak. Sajnos menet közben lement a nap és a tóból semmit nem láttunk. Ha lemegy a nap 5 percen belül korom sötét van. Semmit nem látni és a tájékozódás elég nehéz ismeretlen terepen. Nagy nehezen megtaláltuk a tábort és gyorsan kicuccoltunk kértünk egy helyet a sátrunknak és már nyíltak is a jobbnál jobb hazai konzervek :) sajnos a sörünk nem volt hideg, de feltaláltuk magunkat, mert vettünk a büfében és a sajátunkat elraktuk holnapra a hűtőtáskába. Vacsi után kis dumaparti, közben wifi keresés. Van wifi hurrá! Kódot kértem a pincérektől és már nyomjuk is ezerrel. Csakhogy nem működött rendesen és nem tudtunk netezni. Mondjuk ennek is megvan az előnye, mert legalább korán fekszünk. Reggel 6-kor eligazítás.

Niokolo Koba Nemzeti Park - jan. 27.

20:39 Telefon Lacitól
De nem az ő műholdasukról, mert az nem működik, állítólag kevés rajta a kredit(?). Már intézkednek. Egyébként se net, se hálózat (mobil), és valaki más műholdasáról is kétszer kellett próbálkozni, míg végül összejött a beszélgetés, de sokszor még így is lemaradtak a mondatok végei. Állítólag reggel küldött nekem sms-t de az is eltűnt egyelőre valahol az éterben.
Na, szóval a nemzeti parkban vannak, jól vannak, asszem sátraznak, rettenetes meleg van, állítólag 36 fok körül. Báhá, itthon meg vakarom ki a kocsit a hó alól! De fognak fázni jövő kedden!
Egyébként más közérdekűt nem is mondott, úgyhogy elrakom magam én is holnapra.

Dakar - Rózsaszín tó - január 26.

21:38 Telefonhívás Lacitól a műholdasról
20 perce érkeztek a Rózsaszín tó partjára, sátoroznak. Jól vannak, kb. ennyi, csak röviden beszéltünk.

2011.01.22.-25. Guargarat-Bou-Lanoar-B2Beach-Nouachott

2011.01.22. Guerguarat

Biztos ami biztos, ha fürödhetsz ma ne halaszd holnapra, vagy estére. Ezért elmentem reggel fürdeni a folyosóra. Mondanom sem kell, hogy schnell party volt, mert persze meleg víz az nem volt. De legalább tiszta lettem. Ennek később még nagy jelentősége lesz, de ne menjünk a dolgok elébe. Reggel lementünk a táborba az eligazításra, ami fél órával előbb volt, mint ami meg volt hirdetve. Így hamar elindultunk és megcéloztuk az első látványosságot, ami 2 hajóroncs volt a tengerparton. Lementünk a partra, de viszonylag kicsi hajók voltak, a homok pedig mély, ezért inkább továbbmentünk. Mivel nem reggeliztünk, elhatároztuk, hogy valahol megállunk a part közelében és megreggelizünk. Már majdnem megálltunk, amikor csúnya gyanús felhők kezdtek gyülekezni, de nagyon alacsonyan voltak és olyan furcsa színük volt. Közeledve már láttuk, hogy nem közönséges felhőről van szó, hanem egy homokvihar felé közeledünk, és nagy tempóban az is közeledik felénk. Nincs mit tenni, menni kell amíg tudunk, aztán majd meglátjuk. Tempót vissza kellett venni, mert olyan „köd” lett, hogy alig lehetett látni. Szerencsénk volt, mert pont keresztbe kaptuk a vihart és pár kilométer alatt kijutottunk belőle. Hurrá legalább történt valami, mert a táj „unalmas” volt. Balra kő és homoksivatag, jobbra szintén egy sávban és utána óceán. Fúj, már másfél napja ezt nézzük. Végre elértünk egy olyan pontot, ahol az óceán viszonylag közel van hozzánk és félreálltunk, illetve bementünk egy placcra az óceán felé. Ott szépen megterítettünk és megreggeliztünk. Pazar volt a látvány, amint a képek is mutatják, háttérben az óceán, ülünk egy aknamező közepén és egy kismadár csiripel nekünk :) 

Nem kell aggódni, a part és az út közötti részen már nincs akna, csak az úttól balra :) legalábbis nekünk azt mondták. És lám tényleg nem volt, mert itt ülök és Nektek írok. Itt jól elidőztünk és már hasítottunk is tovább, mert ma átszeljük a Ráktérítőt! Utunk dél felé tartott a koordinátákból tudtuk, hol kéne keresnünk, de a gyengébbeknek egy tábla is mutatja. A táblát még az első Budapest-Bamako alkalmával állították és azóta ez magyarok zarándokhelye lett. Nézzük a NASA technikát a kocsikban, GPS hegyekben áll mindenkinél, nézzük a térképet, de sehogy nem találjuk azt a táblát. Közben több autó is érkezett és már vagy 8-an kerestük a táblát. Már indultunk tovább, amikor valaki beleszól a rádióba! „megtaláltuk, itt van a tábla! Gyertek délre a betonon!” Több se kellet, mint a szinkronúszó válogatott egy versenyen olyan egyszerre fordult meg az úton az összes autó és lám tényleg ott volt. Csak egy picit tévedtek azok akik letették a táblát. Mindenki tett a táblához valami kis ajándékot, hogy a Szahara vigyázzon rá. Mi is odatettük a magunk nyakba lógóját  :) és persze fotó hegyek jobbról, balról, oldalról, kocsival, nélküle,... 

Miután mindenki minden irányból elkészítette a saját fotóját, fertőtlenítettünk mindenki egészségére! Egy másik csapat, megkérdezte szeretnénk e egy a betonúttal párhuzamos földúton menni az esti táborig. Mondtuk jó indulhatunk. Az elején nem is volt baj, de kb. 20 km után olyan rossz minőségű lett az út, hogy vissza kellett fordulni, mert nem tudtunk tempot autózni és a sötét hamar jön. Úgyhogy fordultunk és mentünk vissza a betonútra. Mi elmondhatjuk magunkról, hogy egy nap 4-szer szeltük át a Ráktérítőt. Haladunk a határ felé cél az utolsó olcsó kút, ahol jól megtankolunk, meg a kannákat is megtöltjük. Csak érdekesség képen az üzemanyag litere 127 Ft körül van :) sötétben haladva az úton nagy fények meg villogás volt. Sajnos egy angol társunknak defektje lett és felborult. Szerencsére nem sérültek meg, de a kocsijuk az összetört eléggé. Mivel segíteni nem tudtunk továbbmentünk. Fél 10 körül értünk a kúthoz, ahol volt egy hotel, vagy motel, vagy nem tudom én mi és volt szabad szobája 5 euró/fő árért. Úgy döntött a társaság, hogy nem megünk tovább a határig, hanem itt maradunk. A határ kb. 70 km és sátrazni kéne. Utána úgyis sátrazás van 2 napig. Így maradtunk és elmentünk vacsizni a kút melletti étterembe ahol tadzsint ettünk. Ez valami csontos hús salátával. Finom volt csak kevés ezért rendeltünk még valami helyi halat, aztán fertőtlenítettünk. Estére már fáradtak voltunk ezért gondoltuk, majd reggel zuhanyozunk, és már aludtunk is.

2011.01.23. Marokkó-Mauritánia határátlépés

Korán kelés van, mert sietünk a határra. Szerettünk volna gyorsan zuhanyozni, de az angol wc és a zuhanyzó ajtaja le volt lakatolva. Keresem az embert akit recepciósnak nem neveznék, de ismeri az épületet. Mondom neki, hogy szeretnék zuhanyozni. Erre mondja:

-nem lehet.

-Miért nem?

-Nem lehet

-Jó, de miért?

-Be van zárva.

-Látom, de akkor miért nem nyitod ki?

-Azt nem lehet.

-Miért nem lehet?

-Mert nem.

Ezzel emberünk elfordult és elment. Hát király, még jó hogy zuhanyoztam tegnap reggel hideg vízzel. Akkor nincs más hátra mint előre, irány a határ. Bepakolva várunk Dórira és Janira, amikor megjelenik Jani, hogy van egy kis probléma. Dóri combjában van egy kullancs és ki kéne venni úgy, hogy a feje ne szakadjon bele. Még szerencse, hogy szponzorunk a Stihl által kapott kullancs kiszedő készlet nálam volt :) így egy pillanat alatt kiszedtem a vérszívót, lefertőtlenítettük és leragasztottuk. Most már minden készen állt tényleg az induláshoz és el is indultunk. Határon már kígyózik a sor. Sokan ott sátraztak az út mellett. Autó leállít, sétálunk előre, hogy mi a szitu. Közben kapunk egy rózsaszín papírt, hogy töltsük ki, mert kell a kiléptetéshez. Kitöltjük, maradék dirhamunkból veszünk vizet, nézzük a határt. Sorompó leengedve, katonák sétálnak, teáznak, húúúú de innék én is vagy 3 teát :) Várunk. Várjuk, hogy történjék valami. Lám csodát felemelkedik a sorompó és mondják, menjünk egy épülethez a rózsaszín papírral és az útlevéllel. Hurrá jókor voltunk jó helyen, beállunk a sorba és kb 20 perc alatt ellenőrzik az útlevelünket. Mehetünk a kocsihoz, mert be kell hajtani a területre. Gyors séta vissza és kezdtük elpakolni a még elöl maradt pálinkát :) Mauritániában alkoholtilalom van, mert a vallásuk nem engedi. Így jártak, de nekünk ugye más a vallásunk, meg hát a fertőtlenítés. Szóval pia elrejt, kocsiba bevágódunk és a hosszú sor mellett el a terepen. Bejutottunk a sorompó utáni területre, ahol a következő épületben az útlevél ellenőrzés ellenőrzését végezték és a belépéskor kapott autóregisztrációt törölték. Hurrá! Már csak egy ablak, természetesen egy másik épületben. Itt csak nem, de igen végre ellenőrzik az útlevelünket :) hát ez a kis móka kb. 2 órán át tartott. 

Sikerült Marokkóból kilépni :) irány a senki földje, ahol szemét, roncsautó, kiégett, szinte új, összetört autó van, itt-ott egy két teve, út az nincsen meg talán akna sincs. Irány Mauritánia. Határra be, első épület. Útlevél ellenőrzés :) ebben már jók vagyunk van némi tapasztalat a hátunk mögött, de ugye új ország, lehet itt más a szokás. Megnézik, írnak valamit egy papírra, kérnek egy fiche-t. Mi az a fiche? Erről még nem írtam, mert olyan természetes volt nekünk. Szóval az egy papírfecni, amit még otthon csináltam és rajta van a nevünk, szül.dátum, hely, útlevélszám, kiállítás ideje, kiállító hatóság, állampolgárság és a foglalkozásunk. Zoli szakács én pedig kertész vagyok :) azért, mert ezeket az embereket jobban kedvelik, mint az agyoniskolázottakat :) Szóval kapott az ember mindent és már mehettünk is tovább. 2.épület formanyomtatvány, autó papírjai, útlevél, kitölt, megnéz, pecsét mehetünk tovább, de szerencsére volt ott egy ember aki ugye segít kitölteni mindenkinek a papírokat és persze, hogy szereti a ropogós eurot :) legombol mindenkitől egy 5-öst. Mehetünk következő épület, útlevél ellenőrzés :) király még úgyse volt. Ült 3 ember egy szobában. Egy írja egy füzetbe az összes útlevél minden adatát meg persze az az autóét a másik kettő pedig sorba rakja és vonatoztattja azokat az asztalon. Na egyszer nem figyeltek és összekeverték a sorrendet. A két hülye elkezdett tetriszezni az útlevelekkel, hogy melyik jön a másik után. Legalább lekötötték magukat, míg a harmadik mint a gép körmölt. Végre ránk került a sor és már mehettünk is. Szerencsére a vám ellenőrzés elmaradt. Jó sokan voltunk és nem akartak bennünket szétszedni. Közben kaptuk a hírt, hogy senki ne menjen sehova, hanem irány egyből a tábor. Így sajnos kimaradt egy 119m-es hajóroncs vizit. Remélem lesz még alkalmam, ha nem is ekkorát, de valamilyent megnézni közelről. Váltottunk még pénzt, meg vettünk egy telefonkártyát. Mauritániában nincsen roaming, mert egyik magyar szolgáltatónak sincs szerződése. Táborba hamar beértünk és a bejáratnál mindjárt megállított Villám Géza, hogy filmet forgatnak és amikor int akkor menjünk be és felveszik :) celebek lettünk. Beértünk kipakoltunk, sátorállítás fertőtlenítéssel, reggeli-ebéd-vacsi készítés. Ja a határátkelés összesen kb. 5 óra volt és kb. 25-30 fok felhő nélkül. A tábor egy homokdűnékkel körbevett helyen volt, ahol nagy örömömre elmehettem bohóckodni a kocsival. Felraktuk az elejére Runnersék fedélzeti kameráját és már ment is a mutatvány :) Még segíteni is kellett, mert a szervezők lakóbusza elakadt a homokban, és úgy tele volt pakolva, hogy 2 autó kellett, a kihúzásához. Este jókat dumáltunk, és röhögtünk. Persze itt ugye nomád élet van, ezért amikor meglátsz egy embert lapáttal a kezében mindenki tudja hova készül :)

 

2011.01.24. B2 Beach

Sötétben kelünk, eligazítás után indulunk. 280 km várt ma ránk. Rögtön az elején terep. Közel 40 km-t tettünk meg itt ami alatt 3szor akadtunk el :) előkerült a lapát, homokvas, meg a csörlő :) Ha nem lendületből mentünk akkor olyan folyó homok volt alattunk, hogy nem tudtunk kijönni belőle. A baj az volt, hogy váltakozva volt éles köves rész és kis homokdűnék. A homokon leengedett kerékkel kell menni, a köveken meg keményre fújtakkal. Az luxus lett volna, hogy állandóan megállunk és kerék le, kerék fel. Így kockáztattunk és beakadtunk. Mondanom sem kell, hogy a rengeteg cucc amit cipelünk nem annyira előnyös. A terepen Margitnak felforrt a vize ezért úgy határoztunk, mihamarabb megkeressük a betonutat. Megálltunk egy nomád sátornál, ahol útbaigazítást kértünk. Persze valami számunkra érthetetlen nyelven beszéltek. De nagyon kedvesek voltak. Kézzel, lábbal elmutogattuk, hogy az utat keressük. Kemény activity volt, de időn belül megfejtették. Most ők jöttek és mi is kitaláltuk mit mutogatnak. A végén nagyon örültünk egymásnak és adtunk némi ajándékot a kedvességükért. A furcsa az volt, hogy amikor a papír térképet elővettük, halvány lila gőzük nem volt, hogy mi az a város amit keresünk és, hogy hol vagyunk. Szerintem az életbe nem volt még sehol az óceánparton és a legközelebbi falun kívül. A sikeres activity party után bevágódtunk a kocsiba és irány a betonozott út, ami kb. dél-keletre volt tőlünk. Hamar meg is találtuk és hasítottunk rendes úton egy halászfaluig, ahol le kellett menni a partra. Megálltunk útközben egy kútnál, hogy tankoljunk, de sajnos elfogyott a gázolaj. Azt mondták 3 körül lesz, de nem mondták melyik nap :) még jó, hogy van a kannában. Megtankoltunk onnan és ha már ott voltunk beültünk ebédelni. Finom csirke volt krumplival meg salátával. Mondjuk csirkét még sehol nem láttunk, de olyan volt a fazonja, meg az íze is. Mondanom sem kell, hogy utána természetesen fertőtlenítettünk :) Ezzel el is ment az idő 3-ig, persze tartálykocsi sehol, ezért elindultunk a falu felé. A lejárónál volt egy ember aki kannából árult gázolajat. Biztos ami biztos vettünk 2 kannával, de elrontottuk, mert nem kérdeztük meg előre, hogy mennyi lesz. Jó sokat fizettünk érte, de mindegy, ez van. Irány a beach! A falu szélénél megálltunk, hogy leengedjem a kerekemet, mert homokra megyünk. Ez kb. 10 perc és a faluban is észrevették a gyerekek, akik megrohamoztak bennünket. Össze vissza rohangáltak a kocsik között, hogy adjunk nekik ajándékot. Aranyos kisgyerekek voltak, de sajnos az erősebb kutya b...... elven élnek és nagyon erőszakosak. Bennünk csak a pénzt és az ajándékot látják. Persze adtunk nekik ezt, azt aztán indultunk. A part felé már páran úton voltak és kaptuk a hírt, hogy nem lehet elmenni a baechre. Olyan nincs! Bamako B2beach nélkül nincs. Néhány autót még indulás előtt megrángattunk a homokba és vártunk. Volt aki előre ment és mondta a rádióba a híreket. Az út első része rossz, de utána jó. Hurrá lehet menni. Volt ekkor már velünk 2 daihatsu ( nem tudom hogy írják :) ) akik szerettek volna eljönni, de nem tudtak a homokon átmenni. Dokiékkal megbeszéltük, hogy elvisszük őket, így a két autót mögénk kötöttük. Így autóztunk el az óceán partján közel 25 km-t. Nagyon hálásak voltak és pálinkával fejezték ki hálájukat, amit természetesen nem utasítottunk vissza :) Fantasztikus élmény volt és a látvány egyszerűen leírhatatlan. 

Ezt meg kell élni. Hiába csináltunk képeket filmet, ezt érezni kell. Miután beértünk a táborba Zolival gyorsan átöltöztünk ás irány az óceán! Olyan jót fürödtünk a naplementében és annyira szép volt az egész látkép, meg a sok élmény, hogy egész elérzékenyültem. Nagyon boldog voltam, hogy itt lehetek és hogy a Jóisten megadta nekem ezt a lehetőséget, hogy láthattam és megélhettem ezt a pillanatot. Most másnap délután van amikor e sorokat írom, de nehéz a szavakat keresni, hogy visszaadja amit megéltem. Persze csináltunk sok szép képet, meg videót, amit ha megnéztek talán könnyebb lesz elképzelni mi is történt. Este szalonnát, meg halat sütöttünk és jól befüstöltük magunkat a tűz mellett. Ernő hozott  magával eladásra is olyan leser pointert, amivel 3 km messzire el lehet „lőni”, illetve egy szóró fejjel „discozni” lehet. Szerintetek mennyi idő kellett nekünk, hogy elkezdjünk lézerkardozni a tök sötétben? Mókás volt és nagyon jót szórakoztunk rajta, meg a többiek is rajtunk. Az este és az éjszaka nagyon kellemes volt, szerencsére nem volt túl hideg. Az afrikai éjszaka sötétsége a csillagokkal és a holddal fantasztikus látványt nyújt.

2011.01.25. Nouakchott

Ma korán kelés volt, mert még dagály előtt fel akartunk jönni a partról. Reggelre minden tiszta víz volt. Köd lepel borított mindent, az óceán hullámzó hangja felette a hold az ezernyi csillaggal. Ez a kép fogadott bennünket 6 óra körül. Nem bírtam megállni és ahogy felkeltem nem pakolni kezdtem, hanem előkaptam az állványt és a fényképezőt. Semmi nem érdekelt csak a pillanat, ami gyorsan változik. Nehéz volt olyan képet csinálnom, ami visszaadhatja, de talán egy kis kocka megmarad. Ez megint egy olyan helyzet volt, ami szinte leírhatatlan, ezt látni, érezni és megélni kell.

Mire összeszedtük magunkat már pirkadni kezdett. Az indulás nem volt egyszerű, mert a nagy homokba Margit nagy feneke megült és beásta magát, ezért ki kellett rántani. Margit után jött Édua, akit szintén kirántottam. A többiek ki tudtak jönni, úgyhogy irány délre, hasíthatunk megint a parton. Felváltva volt ragyogó tisztaság és sűrű köd, amit a felkelő nap próbált feloszlatni. Időnkét sirályok raját zavartuk fel, akik csapatosan szálltak fel és köröztek felettünk. Mesés látvány és élmény volt.

Az esti kisautókkal is találkoztunk és mivel egyszerre értünk a halászfaluhoz, segítettünk nekik feljönni és átjönni a nagy homokon. Miután kiértünk a beton útra, megálltunk, hogy a kerekemet újra felfújjuk. Zolival megbeszéltük, hogy Ő vezet én pedig írok közben, hogy haladjon a történetünk, mert van némi lemaradásunk. A jó az, hogy amit akkor írtam, nem mentettem el és elveszett :) szerencsére csak egy fél nap története volt. Szépen jövünk Nouakchott ( mi csak pikacsunak hívjuk) felé, amikor Sipi belekiabál a cb-be „megállunk, megállunk!!! Hát rögvest megállt bennünk az ütő, hogy mi történhetett. Szerencsére semmi műszaki probléma, Édua él és virul, csak Bécinek volt egy kicsit eltorzulva az arca. Úgy szaladt, hogy 100-on 200-at :) Itt nem volt kecmec, olyan ez mint a halál, ha menni kell hát menni kell. Közben én nekiálltam kagylókat gyűjteni az út mentén. Nagyon szép és nagy darabok voltak. Nem tudom, hogy kerülhetett oda, mert a víztől vagy 3 km-re lehettünk. Elég rossz környék volt és szálloda sehol. Megkérdezzük, hol van és mondják, hogy a halpiac mellett. Köszi sokat segítettél és hol a halpiac? Kikanyarodunk és megyünk aztán majd ott. Jó elindulunk és valamilyen hátsó gondolatból kifolyólag megnéztem az itinerben a koordinátát. Persze el volt írva a mi kütyünkben. Ezeket a koordinátákat még otthon írtam be esténként/éjszakánként, hát tévedtem :) a jó koordinátán viszont megvolt a szálloda. Szerencsére volt még szabad szobája amit gyorsan ki is vettünk. Sürgős volt, mert Zoli és én is vágytunk már egy lapát nélküli produktumra :) melyet Zoli kezdet én folytattam és a tartályban nem volt víz. Na Laci most nagy szarban vagy, mert vödör sehol, anyag a helyén némi papírral lefedve. Mint aki jól végezte dolgát kijöttem és elindultam a recepcióra, hogy szóljak, van egy nagy problémám. Eljöttek megnézték, mondták jó majd megcsinálják. Nekem mindegy max. megfejeljük. Ember el mi derékig a kocsiban ki-be pakolászunk mindent, amikor szólnak a többiek, hogy itt az étteremben lehet finomat enni. Hurrá úgyis éhes vagyok. Gyorsan rendeltünk és míg vártunk megnéztük a partot, ami homokos, meleg és csúnya volt.

Kapitány halat ettünk, ami nagyon finomra sikeredett. Utána csendes pihenő, ami alatt Zoli pihent én meg ütöttem a billentyűt. Ezzel egész jól elvoltam, amikor szól a recepciós fazon, hogy véletlenül több szobát adtak ki és a Villám Gézának nincs szobája. Megbeszéltük, hogy akkor mi beköltözünk Sipiékhez és akkor felszabadul a szobánk, aminek úgysem jó a wc-je :) így is tettünk és kocsi összepakolás után átköltöztünk én vissza a kocsiba, mert ugye csak ott van töltőm. És írtam egszen fél 5ig, amikor ez a töltő is lefüstölt. Mentésem az szerencsére volt. De jó lenne, ha töltés is lenne, mert kell navigálni. Esti programként megcsináltam a szivargyújtókat, amiket a rossz töltő kinyomott és elkezdtem gondolkodni mit kéne átalakítani, hogy legyen laptop töltésem. Szerencsémre Janiék Panasonic laptopja eldobta magát és nem tudják használni, ezért felajánlotta, hogy vágjam szét annak a vezetékét és csináljam meg magamnak. Így tettem és köszönet érte. Erre mondta Jani, hogy inkább feláldozza, mint hogy Ők menjenek előre. És lám-lám ülök Éduában, mert ez van közelebb írom a kis szövegemet és emésztem a finom mexikói konzervet. Ho-ho, majd el felejtettem, hogy du. voltunk tankolni! A gázolajas rész még elment ( na itt már nem olyan olcsó), de Pista a Nivával benzint tankolt. Egy 20 literes kannát és a tankba kb. 12-14 litert. A kút kijelzője gyakorlatilag nem mutatott semmit, illetve csak néhány szegmenst. Mondta az ember, hogy fizessen 43.000,- helyi pénzt! Az kicsit sok! 100 euró 33.000 CFA. Számolgatunk és szerintünk kb 13-14 ezer lenne a megfelelő. Ekkor mondja az ember fizessünk 23.000-t bocs elszámolta. Mondom neki az is sok kap 12-t és kalap kabát. Az kevés neki, de mi odaadjuk. Erre mondja, adjunk 3 ezret még és akkor jók vagyunk. A végén adtunk neki még 2ezret és nagy gázzal eljöttünk. Holnap reggel indulunk Senegalba, Dakarba a rózsaszín tó partjára. A nyomkövetés újra élni fog.
Búcsúzóul még egy kép :)

Nouakchott jan. 25.

21:24 Telefonhívás Lacitól a műholdasról!
Tönkrement a laptop töltő vezetéke megint, úgyhogy egyelőre a gépben vannak az élmények. A hiba elhárításán már dolgoznak!
Ma korán keltek, mert még ki akartak jutni a B2 Beachről a dagály előtt. Sikerült is nekik, már fél 11 körül megérkeztek Nouakchottba. Egész napos strandolás (báhááááá - itt meg esik a hó!), halsütés, pihenés!
Azt mondta van net és 3runnersék már elküldték az útibeszámolókat, de eddig én még nem láttam a honlapjukon! Reméljük, hamarosan megjelenik, illetve megjavul a vezeték is és jönnek a beszámolók! Dióhéjban ennyi.
Reus

B2 Beach

Itt Reus jelentkezik ismét, friss híreim vannak a kalandorokról!

Tegnap (jan. 23.) ugye határt léptek, Marokkóból (Nyugat-Szahara) Mauritániába értek. Most se térerő, se nyomkövetés (legalábbis a Batta Bamakó (49) nyomkövetője nem működik - http://www.sipisti.hu/). Tegnap még a határról hívott Laci, aztán vett egy 10 egységes mauritán kártyát, arról is beszéltünk kicsit, de nem igazán tudja, mennyire elég még ez a 10 egység.

Ma (jan. 24.) a műholdasról hívott 20.56-kor a B2 Beachről! Fürdött az óceánban (oh), sátraznak, megrakták a tüzet, halat fognak sütni, szerintem buliznak!:) Azt mondta jól vannak (remélem, nem csak engem nyugtat:)), a gép is működik rendesen, bár ma volt homokban elakadás, lapátolás!:) Kb. 70-80 autó van a B2 Beachen. Sok dolga van még, mert másfél napi útibeszámolóval le van maradva és számításaik szerint holnap este lesz net, úgyhogy akkor majd bővebb infokat tudhatunk meg róluk! Sajnos Margit - http://www.3runners.hu/ - vize melegszik a homokban is, így az a cél, hogy mindhárom jármű eljusson Bamakóba kitérő terepezés nélkül (ez most Laci legnagyobb szívfájdalma:)). Hmmm... az enyém már kevésbé!:):):)
Akkor holnap várjuk a várhatóan eseményteli élménybeszámolót, puszil mindenkit és hiányoznak neki az itthoniak!:)

Marokkó IV.

2011.01.21. Bojdour

Tiznitben egy nagyon jót aludtunk, miután fertőtlenítettük magunkat. A szállodában csak mi voltunk. Reggel korán keltünk, mert hosszú út állt még előttünk, kb.850 km. Gyors reggeli után, sajnos vagy szerencsére a recepció mellett a hallban volt internet lehetőség és persze mindenki nekiállt gyorsan elküldeni, a már megírt beszámolóját. Ebből kifolyólag a gyors indulásnak lőttek, de nem baj, mert legalább adtunk magunkról hírt. A nagy lemaradás miatt sajnos a mai napra írt itiner terep részeit ki kell hagynunk :( Indulás után Legzira irányába haladtunk, megnézni a természet csodáját. Ez a hely az óceán partján van, ahol a hegy benyúlik a vízbe és alatta el lehet sétálni, vagy autózni. Éppen kezdődött a dagály, ezért a végére nem tudtunk kimenni, mert a víz visszafoglalta a partot. Azért egy kis szakaszon csapattunk kocsival, ami nagyon szép volt. Ezután semmit nem néztünk meg, hanem elkezdtük a kilométereket számolni. Hogy ne unatkozzunk, Margitnak megint elkezdett melegedni a vize és egy helyen ahol megálltunk segíteni egy másik társunknak (nekik a szervo olajuk folyt el), észrevettük, hogy szivárog kicsit a hűtő alja. Még szerencse, hogy kaptam Apától hűtő tömítőt így Margittal megitattuk és vártuk a csodát. Biztos ami sicher alapon kicseréltük még a hűtősapkát, hátha az is rossz. Hamarosan kiértünk a hegyekből és egyenes úton haladtunk tovább dél felé, ahol várt ránk Nyugat-Szahara. Margitnak kevés volt a lötyi és ugyanúgy melegedett, ezért kiálltunk egy kicsit, hadd hűljön és összekötöttük a kellemest a hasznossal. Bepótoltuk a reggeli fertőtlenítést :) Észrevettük, hogy margit levegő beömlője ki van szakadva! Gyorsjavítás szövetes szalaggal és gyerünk tovább. Az utunkat az óceán partján folytattuk kb 25m-es magasságban. Mivel Nyugat-Szaharában nagyon olcsó a gázolaj úgy számoltuk ki, hogy addig elérjünk. Mindenki tökéletesen kiszámolta a mennyiséget, kivéve mi :) Nem számoltunk azzal az aprócska dologgal, hogy 29 fok lesz és majd meg pusztulunk a kocsiban. Mivel egész nap ment a klíma, picivel többet evett és biza elfogyott. Nem vártuk meg, hogy teljesen üres legyen a tank, úgyhogy félreállunk és beállt mellém Édua. Éduának van egy kiegészítő tankja, amiben volt még hazai gázolaj és egy elektromos pumpával átszivattyúztunk egy kicsit (kb 5-6L). Ezzel aztán eljutottunk egy marokkói kútig, ahol biztos ami biztos 14 litert betöltöttünk. Na ez már elég volt. Persze felmerülhet a kérdés, hogy hol a kannám, amit vittem? Hát a csomagtartóba, de csak nem fogok feleslegesen cipelni 40l anyagot :), pláne a drágább változatból! Majd a Szaharában megtankolunk :) Hát így estünk át a képzeletbeli határon, és az első kútnál mindenki tankolt. Ahogy megálltunk, már jöttek is a gyerekek, hogy adjunk nekik petit cadeau-t. Nehéz közömbösen viselkedni ilyenkor, mert ha egynek adsz megrohamoznak a többiek és kinek adjak kinek ne. Végül az egyik szutykos kis gyereken megesett a szívem és adtam neki 4 db tollat, amit megköszönt és már szaladt is el. Erre persze rohamozni kezdett a másik 3, akiknek mutattam, hogy a társuknál van és akkor elkezdték kergetni. Gyorsan beültünk és elhúztunk. A nap kezdett lebukni és mivel már a szaharai pusztában vagyunk egy pillanat alatt korom sötét lett. Ilyenkor kapnak szerepet azok a lámpák, melyeket utólag rakunk még a kocsikra. Az afrikai íratlan szabály azt mondja ki, hogy az nyer akinek erősebb a fénye. Mivel semmit nem látni, nem szívesen kapcsolja le senki a reflektort, ami ugye azért tud zavarni. Na ilyenkor, ha valakire rávillantok akkor lekapcsolja. Persze volt olyan is aki úgy gondolta, hogy nem. Ekkor jött a retina égetés :) refi fel és autózunk. Persze emberünk ilyenkor rájön, hogy ostoba volt, de már késő. Így szépen elautózunk egymás mellett és mi átvilágítjuk emberünk agyát, mosolygunk egyet és haladunk tovább. Itt köszönném meg Lacinak és Pityunak a sok munkát amit ebbe a drága autóba fektettek és persze Apukámnak, hogy helyet biztosított a műhelybe :) A másik hasonló íratlan szabály, hogy a városi közlekedésben mindig annk van elsőbbsége, akinek hangosabb a dudája és nagyobb lendületben van. Szerencsére nálunk ezzel sincs gond :) így a városba nyomjuk a dudát és mivel a kocsink elején van teveszeletelő senki nem akar elénk jönni :) Ezt főként Marakkechben használtuk ki. Este 10 körül értünk be a célvárosba Boujdourba, ahol van összesen 4 hotel meg egy kemping. Végül hotel lett belőle, bár most már tudjuk a kemping jobb lett volna. Ott még netezni is tudtunk volna :( Szobánkban a falról omlott a vakolat, wc a folyosón a zuhanyzóval együtt. Persze angol wc-ről ne is álmodjon senki :) Így jártunk, viszont a nap fénypontjaként elmentünk vacsorázni egy jó teveburgert :) A biztonság kedvéért előtte fertőtlenítettünk és elindultunk helyet keresni. Hát az ÁNTSZ hasba szúrná magát, ha itt lenne :) Végül oda ültünk be ahol a legtöbben voltak és megrendeltük a magunk kis teveburgerét. Picit hiányzott belőle a fűszer, de alapjában finom volt. Buagett szerűségbe tettek grillezett darált teve húst kis salátával zöldséggel és adtak hozzá jó olajos sültkrumplit. Mindenki azt mondja, hogy fertőtlenítsük le a kezünket, ha hozzá érünk pénzhez, emberhez, … Szerinted? Naná, hogy csupasz kézzel rakta a salátát az ember :) nem számít, max le..... a bokánkat is :) Miközben eszegetünk, megjelent úgy 300 fiatal és elkezdett rohanni egyirányba. Kérdeztük a helyi embert mi történik, erre mondta nem tudja és legyintett egyet. Pont akkor jöttek szlovák csapattársak két nagy döggel, egy Hummerrel és egy Toyotával. Persze a tömeg egyből körülállta őket, hogy adjanak ajándékot. Erre a két szlovák gyerek nyomott egy kövér gázt és már spricceltek is szét az emberek :) aztán a tömeg eltűnt. Mi vissza a luxus hotelbe fertőtleníteni és aztán alvás. Fürdeni senkinek sem volt kedve így ma büdinapot tartottunk.

Képeket majd később, most sietünk, ill. nézzétek a társoldalakat.

2011.01.20. MArokkó II-III

Kiegészítés Marokkó I-hez :)

Miután elküldtem a blogot és lefeküdtem, rengeteg dolog jutott az eszembe, hogy jajj, ezt sem írtam le. Ezért most megpróbálom összefoglalni a gondolataimat. Első napunk Afrikában jól sikerült, mint írtuk. Az emberek akikkel találkozunk nagyon kedvesek és segítőkészek. Az, hogy egy kicsit büdösek és a nők is bajuszosak el lehet viselni, hisz a zord külső egy kedves belsőt rejt. Margit javítása után autópályán mentünk egy darabig és onnan láttuk, hogy a tevéket együtt legeltetik a tehenekkel. Mondtam is magamba, na kezdődnek a furcsaságok. A Herkules barlangnál máris találkozunk 3 turista szállító tevével, amiket gyorsan le is fényképeztem, nagyon aranyosak voltak. Csak egy gyors fotót csináltam, mert annyira feszített már a hólyagom, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni csak arra, hogy találjak egy wc-t. Szerencsére találtam, így nem kellett nadrágot cserélnem. Utána pedig a felemelő boldogságtól elfelejtettem más szögből, de szerencsére a többiek lefotózták. Miután minden megvolt, elindultunk a szállás irányába. Már sötétben értünk oda és nagyon ki voltunk szomjazva egy jó hideg sörre, meg persze a fertőtlenítésre. Mivel mi kaptuk a legnagyobb kéglit, nálunk jöttünk össze. Az est mókamestere Viszko Ernő azaz Sipi volt, aki a napközbeni rádiózások alkalmával kapta ezt a nevet. Szóval Ernőből a hülyeség folyamatosan ömlik ki, a pálinka pedig be. Így elröhögtünk a történeteken, melyeket a tavalyi B2-n szerzett. Ezért maradt ki ennyi minden, mert pasik vagyunk és nem tudunk egyszerre 2 féle dologra koncentrálni. De a memonk az még jó :)

2011.01.19.

Hajnalban kelünk (5:45), menni kell eligazításra. Kezdhetném úgy is, hogy egy sötét nap kezdete. Hogy miért, az nemsokára kiderül. 5 csapat aludt a már említett szálláshelyen és egyszerre indultunk. Elől a Nivás csapat, utánuk Runnersék Margittal, aztán mi, Sipiék Eduával, és Dokiék. Az indulás pillanatában Margit döccent egyet és már hallottuk is a rádióban:„valaki itt felejtett egy táskát!”. Máris jött a válasz a Nivás csapattól, hogy Ők voltak. A probléma csak az volt, hogy ettől a táskától döccent Margit és a táskába nem ruha volt :( Természetesen egy laptop, mp3 lejátszó egy külső merevlemez, cd, … Mondanom sem kell, hogy minden tönkrement. Sajnos nem bírták ki Margit súlyát. Szóval a reggel így indult. Megemlíteném még, hogy Dokiék, akikkel este találkoztunk, már úgy értek a szállásra, hogy az anyós ülés előtt egy focilabdányi pókhálós berepedés van. Nem tetszettek egy kisfiúnak és bedobta Nekik egy kővel. Eligazításon nem történt semmi! Csak vártunk és álltunk arra várva, hogy történjen valami. Miután beszélgettünk több csapattal, úgy döntöttünk, nem várunk tovább elindulunk. Menet közben verődött hozzánk még két csapat és így összesen 7 kocsival nekivágtunk, a kb. 300 km-es távnak a Cascades Ouzoud vízeséshez. Útközben folyamatosan szórakoztattuk egymást a rádión és nagyon jó hangulatban haladtunk. Elkezdtük összefoglalni, hogy mi is történt velünk eddig. Hát nézzük csak, Margitnak melegszik időnként a vize, Dokiéknak bedobták a szélvédőjét, Nivásoknak lenulláztuk a számítástechnikájukat, a hozzánk verődött ZX280 csapatnak Spanyolországban cseréltek hűtőt, mert kilyukadt és még csak 4 napja vagyunk úton! Megérkeztünk a vízeséshez, ami meseszép volt! Még sosem láttam ilyet. Ismételten bebizonyosodott, hogy a természet gyönyörűt alkotott. Sajnos a környék nagyon szemetes, de ez nem csak ide igaz, hanem mindenhova az országban. A vízeséshez vezető úton ismét előjött Margit melegedési problémája, ezért lassan mentünk, hogy ne melegedjen túl.

Vízesés után, jött a tanakodás, hogy merre tovább? Én kimaradtam a dologból és úgy határozott a csapat, hogy visszamegyünk és a főúton haladunk majd, hogy ne keljen megmásznunk az atlaszt. Akarunk indulni, amikor észreveszem, hogy a laptopunk nem megy. Na fene, mi lelhette szegényt? Hát elfogyott az energiája, mert elszakadt a töltő vezeték. Hurrá senkinek nem volt ilyen csatlakozású, úgyhogy akkor egy navigáció kilőve :( Elindultunk és kicsit furcsán néztem, hogy miért erre, amikor a másik irány rövidebb. Meg is jegyeztem a rádióba, úgyhogy félre áltunk, térkép elő, másik laptop elő, már akinek van ugye :) és tudományosan néztük. Persze rossz irányba indultunk, ezért mindenki megfordult és irány újra a vízesés irányába. Menet közben Nivás barátaink egy memória kártyát is útnak engedtek az ablakon és javasolták, hogy a szolidaritás jegyében teljen el ez a mai nap, mindenki menjen át a laptopján és dobja ki a memória kártyáját. Persze jött egyből a válasz Dokiéktól „és üsse be a szélvédőjét”, válasz a ZX280 csapattól „és lyukassza ki a hűtőjét”, Runnersék „fúrja mindenki össze a viszkokuplungját” erre mi mondtuk, hogy ha valakinek van még működő számítógépe akkor vágja el a vezetékét. Jókat röhögtünk, amikor megszólalta a Nivás csapat állj! Füstöl a Battáék autója! Gyors fék, megállunk, visszafordulunk, motormegnézünk. Elszakadt a vezérműszíj! Seklik előkerültek a vontató hevederrel együtt és már akasztottuk is magunkra Eduát. A heveder kitekerés tökéletesen sikerült, mert Viszko Ernő barátunk szemébe belesütött a nap és mire meglátta, hogy vele szemben ott áll Zoli, már késő volt! A feltekert hevedert, végén a kapóval meg a seklivek, pont Zoli felé dobta el, ami szegény Zolit telibe verte a legérzékenyebb pontján! Zolival együtt mindenki fetrengett, csak Zoli a fájdalomtól mi pedig a röhögéstől. Miután összevakartuk magunkat, Dokiék előre mentek szervizt keresni mi meg utánuk szerényebb tempóban. Szerencsére az első faluban volt egy mechaniker, aki olyan tempóban dobált ki mindent a műhelyéből, hogy öröm volt nézni. Persze emberi nyelven nem beszél senki, csak a fia, aki egy pitit töri az angolt. Már egy éve tanul a suliban. Hamar jött a segítség a falu angol tanárjának személyében és már kezdődött is a műtét és kárfelmérés. A hűtőfolyadékot simán leengedte a műhely előtt a földre :) környezettudatosság az van keményen! Röviden annyi, hogy kell egy új hengerfej :(, de a bontó már zárva. Tanakodás mi legyen, hogy legyen. Ekkor megáll egy másik Bamakos társunk is, aki beszél franciául és segít egyeztetni. Közben mindenki elkezdi bütykölni azt amije van. A ZX280-asoknak a motor védő páncélba a hűtőcserekor beleszakadt egy csavar, Ők azt csinálták meg. Én elkezdtem laptop vezetéket javítani és hála Dórinak és Janinak a Runners csapatból kaptam Tőlük egy szivargyújtós töltőt, aminek más volt a vége. De szerencsére felkészült versenyző vagyok és van nálam forrasztó páka, így egyik csatlakozó levág, másik ráforraszt és már működik is :) Végül Edua maradt a szervizbe, mi pedig elmentünk egy 15-20km-re lévő Demnate városka hotelébe. A hotel környékéről annyit, hogy nem volt valami bizalomgerjesztő, de úgy voltunk vele, hogy megnézzük. Olcsó volt és tiszta, ezért maradtunk. Pakoláskor egyből jön oda hozzánk egy pasi, hogy szolgálatba áll nekünk és őrzi éjjel a kocsinkat. Persze elfogadtuk a dolgot és a szálloda recepciósa is mondta, hogy rendben van a pasi. Így kipakolás után elálltunk a kocsikkal és megegyeztünk a pasival az árban. 20 dirhamot kért, ami kb. 2 euró! Ezért a pénzért egész éjjel ott volt a kocsik közelében! 4 gyereke van és nagyon boldog volt, hogy Őt bíztuk meg. A szobában gyorsan fertőtlenítettünk egyet, vagy kettőt és aztán lefeküdtünk, mert reggel én korán kelek, mert megyek Ernővel vissza a szervizbe és megyünk Marakkechbe bontóba és autósboltba. 6-kor volt találkozó a szerviznél. Miután elköszöntünk egymástól, akkor néztünk körül Zolival, hogy nincs fűtés a szobában és kezdünk picit fázni. Úgy aludtunk, hogy 3 takaróval :) A reggel hamar jött, és egyből indultunk, nehogy elkéssünk.

2011.01.20.

Pontban 6-kor megérkeztünk. Már vártak minket és nagyon örültünk, hogy de jó egyből indulunk. Na de nem így van ez ezen a vidéken. Itt senki nem siet sehova és senkit nem érdekel, hogy nekünk utol kell érnünk a mezőnyt. Kedvesen behívott a mester a műhelybe és szeretett teljesen invitált teázni, amit ugye nem illik visszautasítani. Igen ám, de a szokás az, hogy ha egyszer töltenek akkor összesen 3 pohárral kell inni. A teák között természetesen megejtettük a reggeli fertőtlenítést. Úgyhogy úgy ittuk a teát, mint a gép csak induljunk már. Aztán mondta, hogy jön a fia, mert Ő beszél kicsit angolul. Mondtuk jó, de menjünk már. Aztán megérkezett egy cimborája és mondta mesterünk, hogy orvoshoz megy Marakkechbe és Ő is jön velünk. Szerencsére többen nem fértek be, mert szerintünk a fél falut vihettük volna. Mesterünket amúgy Ahmednek fiát pedig Hamednek hívják és persze Hatalmas cimborák vagyunk, csak menjünk már :) Végre elindultunk és „élvezettel” hallgattuk az arab nyelv ékes csattogását. De semmi nem számít, végre úton vagyunk. Ahogy beértünk a városba kiraktuk a potyázó útitársunkat és célba vettünk egy bontót. Annyira korán értünk oda, hogy volt még 10 percünk és mondták üljünk be egy kávéra. Persze miért ne üljünk, úgysem ittam ma még egyet se. De legalább volt időnk reggelizni. Mivel kenyerünk nem volt, csak bele való lett volna, maradt a kalória szelet, amit utolsó pillanatban kaptam még a teniszpályán otthon. Itt szeretném megköszönni Rozinak, nagyon jól jött! Kávé után végre bontó. Megyünk kifele a városból és befordulunk egy olyan utcába, ahol bontó bontó hátán és mindenhol alkatrészek és autó darabok hevernek.

Persze szemét nem volt sehol :) nem tudom mekkora volt az egész terület, de több utcányi bontó egymás hegyén hátán. Az első helyen nem kaptunk megfelelőt ezért átmentünk egy másikhoz, de az nem volt még nyitva. Így elmentünk addig egy új szíjért. Azt a 2. boltban kaptunk, ahol eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal tartalék levegő szűrőt és kéne egy. Persze abban a boltban nem volt, mondtam is, hogy nem is kell inkább menjünk. De persze nem probléma majd megoldják. Vissza a bontó telepre, éljen kinyitott!!! Bemegyünk egyből pacsi mindenkivel, majd jó vendéglátó lévén, már tölti is a teát. Hurrá!!! időm mint a tenger, úgy innék vagy 3 teát. Tea után jön végre a lényeg, megmutatják mijük van. Nézegetjük, beszélgettünk, tanakodunk, de hát sok választásunk nincsen. Mondják az árat próbálunk alkudni, mert azt olvastuk megsértődnek, ha nem így teszünk. Alku nincs kell vagy nem. Most vagy a könyvünk rossz, vagy Ők kapitalizálódtak el, de nem tetszett nekik. Végül elhozzuk persze és örülünk, hogy van. Búcsú képen kaptunk még egy kis teát és már mentünk is. Ja azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy közben Ahmed is vett magának egy felnit, kürtöt, lámpa burát. Végre megvan minden, mehetünk haza. Jajjj, hát nem úgy van az, hogy csak úgy pik-pak haza megyünk! Még Lacikának megígérte a szűrőt. Bár ne kértem volna. Nem baj ez is megvan, tök jó olcsó, irány haza! Elindulunk erre emberünk szól álljunk félre igyunk egy kávét. NEM! Nem kérünk kávét! Jó akkor csak Ő iszik egyet. Rendben, várunk a kocsinál ahol, hogy múljon az idő nekiálltunk laptopot rögzíteni, mert a rázkódástól mindig le akar ficcenni. Annyira jól sikerült a javítás, hogy most úgy áll mint Katiban a gyerek. Emberünk megjön és mondja indulhatunk, majd szól hol álljunk félre, ahol a cimbijét felvehetjük. Remek, de megyünk, félreállunk, várunk, cimbi sehol, majd 10 perc után szól, hogy indulhatunk. Szólunk a többieknek, hogy megyünk, minden megvan, mindenki nagyon boldog. Erre szól Ahmed álljunk meg. Jó, rendben. Nézünk Ernővel, hogy mi van, hát vettünk zöldséget a családnak. Megyünk újra tovább naná, hogy megint meg kell állni :) most olivát vettünk 15litert, és ha már megálltunk Ahmed elszív egy cigit, hisz időnk az van bőven. Cigi el, haladás van kb 30km-t haladunk, amikor gyorsan meg kell állni, mert Ahmed szomjas lett és vízért szalasztotta Hamedet. Ezután végre sehol nem kellett megállni és szerencsésen visszaértünk Eduához, ahol már vártak ránk a többiek. „Gyors” beszerelés és egyszer csak újra felpörgött Edua hangja, ami zene volt füleinknek. Maradékok összerakása után, gyors elszámolás, ami nem annyira sikerült gyorsra, mert nem tudták mi a váltószám a dirham és az euró között. Ezért elmentek a faluban a postára, ami persze addigra már zárva volt. Szerencsére találtak egy számolni tudó embert és az mondta nekik, hogy rendben van a dolog rendesen számoltunk. Még a délután folyamán, amikor már csak az apróságokat rakták be, volt szerencsém kipróbálni Ahmed Renault 12-ét (Dacia), ami nagy élmény volt, mert gyakorlatilag semmi nem működött rajta úgy, ahogy kéne. Persze jót röhögtünk, mert elvégre kaland rallyn vagyunk vagy min. Ahmednek egyébként 3 gyermeke van 2 fiú és a legkisebb egy kislány, aki nagyon aranyos és megkedvelt bennünket, főleg Dórit. Ahmed szerette volna, ha cserélünk, de Jani keveselte csak a kislányt, Ahmednek meg nem volt tevéje :) így üzlet híján gyorsan elbúcsúztunk, volt közös fotó, megnézhettük VI. Mohamed királyt, akinek aképe természetesen a szoba falára ki van függesztve, felírták a címüket, hogy küldjünk majd képeket és irányba vettük a ma esti táborhely környékét, ami közel 500 km.

Zoli kezdett vezetni, hogy én tudjam írni a beszámolónkat és elkezdtük falni a kilométereket. Útközben csak tankolni álltunk meg, ahol vettünk némi elemózsiát magunknak és már mentünk is tovább. Kaptuk a hírt Dokiéktól, hogy ahova Ők mentek ne menjünk, mert hideg van és nem jó a szállás. Amúgy meg elromlott a műszerfaluk és szolidaritásból kérik, hogy mindenki verje be a sajátját :) Zoli jól bírja én tudtam kicsit aludni az anyóson. Most éjfél van Zoli 6 órája nyomja, már mindjárt vége még 35 km. Az én nyakam is kezd beállni itt a gép előtt. Azért iszunk rendesen! Várjuk már, hogy megérkezzünk Tiznitbe és fertőtleníthessünk :) Folyt. köv. holnap

2011.01.18. Marocco I.

Szupermaraton vége, Khenifra

Reggel megérkeztünk Tangerbe. Annyira gyorsan értünk partot, hogy kapkodva pakoltunk össze és mentünk le a kocsihoz. Gyorsan csináltunk még pár képet és elköszöntünk az öreg kontinenstől és lábatvetettünk a fekete kontinensen. Tulajdonképpen minden simán ment, két óra alatt sikerült bejutnunk Marokkóba. Minden tisztviselő roppant kedves volt, „üdvözlő itallal és kenyérrel várták magyar testvéreiket. Hogy még jobban szeressük egymást,fél óránként más ötletük volt, hogyan lépjünk be szeretett hazájukba. Azért a zsepivel integetés minket is meghatott a végén-én pityeregtem is egy kicsit bánatomban, hogy soha többet nem látom őket.” Szóval kedvesek voltak velünk és nem kötöttek bele semmibe. Ki kellett várnunk a sorunkat és onnan már sima volt minden.

Rögtön pénzt váltottunk és az első kútnál tankolás után meggyógyítottuk Margitot. Margit Ranners-ék kocsija és Montecarlo óta emelkedőn, terhelés közben melegszik a vize. Szerencsére felkészült versenyzőről van szó és a tartalék alkatrész be volt készítve. Gyors hűtőventilátor csere és már indultunk is tovább.

Voltunk Herkules barlangjánál, ami az óceán partján van. Fantasztikus látvány volt, Laci kapott egy hullámot is. Persze meg lett örökítve! Szép képeket csináltunk:

Gyorsan indultunk tovább, mert a mai napra még közel 500 km várt ránk. Útközben megálltunk időnként elintézni a folyó ügyeinket és azért, hogy A-vitamin pótlás is meglegyen vettünk 1 kg narancsot. Hát amit otthon lehet kapni, az sehol nincsen ennek az ízéhez! Finom, lédús, üdítő,...Majd kaptuk a hírt, hogy máshol tudunk csak aludni, mert a hivatalos tábor megtelt. Dokiék, akik negyediknek csatlakoztak hozzánk, szereztek egy másikat-így sokkal jobban jártunk:-) Kicsit furcsa a 2,5 nm-es kabin után bemenni egy apartmanba, aminek kb. 20nm a nappalija és külön hálószoba van, gőzfürdős zuhanyzója van és sajnos nem folyik a wc :)

Hihetetlenül más világ Afrika, már az elején, és mi lesz még... Igyekeztem sokat filmezni és fényképezni, remélem sikerül majd visszaadni valamit Nektek az élő látványhoz képest. A nyomkövetőnk itt Afrikában más késleltetve megy, de akikkel együtt megyünk a BattaBamako csapat honlapján folyamatosan láthatjátok a poziciónkat.

A csapat kiváló, nagyon remélem, hogy végig sikerül együtt mennünk. Holnap hajnalban kelünk és megyünk eligazításra. Hatszáz kilométer vár ránk, csupa hegymenet az Atlaszon keresztül. Remélhetőleg megnézünk egy 110m-es vízesést és elindulunk az óceán felé.

Cinikém, Gábor, Szabó család, Durcás, Üregi, Géza család, Jobbkezem, Lilla, Adri, és mindenki aki figyelemmel kíséri kalandunkat - sajnálom, hogy nem vagytok itt, de majd igyekezünk továbbra is dokumentálni az eseményeket.

Még egy gondolat-az autó eddig hibátlanul teljesít, hála Laci szakmai felkészítésének és felkészültségének! Köszönet érte, sokat jelent ez a biztonság.

Gyerekek, ez hihetetlen, kelepelnek a gólyák az ablak alatt....

Most zárom csapongó soraim-közben folyamatosan fertőtlenítünk....

Dzsamala és Rock and Roll

ezt a napot közösen szerkesztettük :)
Köszönet, hogy feltehettem a recepciós fiunak, aki ide engedett a gépéhez, aminek a billentyüzete eléggé érdekes :)
puszi mindenkinek

2011.01.17. Még mindig hajón

Hát remek ez a hajó! Már nagyon várjuk a holnap reggelt. Még 2 nap a hajón és beugrunk a vízbe!
Internetezéssel, írással, beszélgetéssel ütjük el az időt. Már kezdjük unni. Zoli megjavította a wc-t, mert folyt belőle alul a lőré és a tartályt is visszarakta a helyére. Ennek következtében a fertőtlenítő mennyiségünknek a felét elhasználtuk.

Hát így várjuk a vacsorát 
Tettünk fel képeket az előbbi bejegyzésekhez.
Nem tudjuk hol vagyunk, de víz van bőven!