Isten éltesse Györgyöt sokáig szülinapján! Otthon majd fertőtlenítünk az egészségedre! Szobánk a Niger folyóra néz keleti irányba. A függönyt nem húztuk be így a felkelő nap első sugarai ébresztettek. Nem nagyon tudtam már aludni be voltam zsongva ettől a naptól. Reggelit nem kértünk, mert sokallottuk az árát és úgy döntöttünk majd veszünk valamit egy közért féleségben. Na ez rossz döntés volt most már tudjuk, mert olyan nincs. Én nem tudom hol vásárolnak ezek az emberek kenyeret, de semmi ilyen nem volt a környéken. Majd lesz valami alapon irány a kocsi, mert ki kell üríteni. Hálás feladat, mert ugye 2 hétig benne laktunk, és aki ismer tudja, hogy Apukámtól örökölve a bölcs gondolkodást harcoló német alakulat is volt nálunk Elkezdtük a rámolást, én a kocsinál Zoli pedig ingázva a szoba és autó között pakoltunk, pakoltunk, pakoltunk,… Azt hittem sosem lesz vége. Néhány dolgot kiraktam a motorháztetőre és már jöttek is a vevők és kezdődött a vad alkudozás eleinte csak a tárgyakra és kezdetét vette egy nagyon hosszú és fárasztó nap tele „cigánykodással”. A nap végére mindenki boldogan, de kifacsarva rogyott le az étteremben a székére, de annál jobb ízűen ette a vacsoráját. Koccintottunk még mindenki sikerére és nyugodtan vártuk a lazító/összepakoló napot. Mivel a mai a hivatalos befutó napja, minden résztvevőt meghívtak egy nagy záró bulira. Négyen, Sipi, Béci, Pista, aki a Nivás csapat egyik tagja és szerénységem, elhatároztuk, hogy megnézzük ezt a bulit, miután a finom vacsorától új erőre kaptunk. Állítólag a másik szállodában van a buli, ahol a befutó is volt. Az ablakunkból látni, de azt mondták a helyi emberek, hogy sötétben ne nagyon erőltessük a sétát. Hívattunk egy taxit a recepción, 4-en bevágódtunk az ütött kopott verdába és megkezdtük a kb.700 méteres „álomutazást” Sipi persze elkezdte a tőle megszokott stílusban gondolatai és érzései közzétételét. A taxi műszaki állapotáról osztotta meg velünk az észrevételeit, amit persze nem volt nehéz észrevenni. A csapágyak, diffi, váltó, féltengelyek meglétéről már az első 100 méteren értesültünk, mert mindegyik olyan hangot adott, hogy az leírhatatlan. Aztán jött egy fekvőrendőr és szinte fékezés nélkül estünk keresztül rajta, mert a fék hatásfoka nem volt a toppon. Már csak egy kanyart kell túlélni és ott vagyunk. Kanyarodáskor a kerékbe kis híján beleért a sárvédő ív, mert kicsit le volt terhelve a hátsó ülés és a lengéscsillapító, hát… élvezet volt kiszállni belőle és nagyon boldogok voltunk, hogy túléltük. Akkor irány a buli! Rengeteg Bamakos autó a parkolóban, jó helyen vagyunk gondoltuk és bementünk a szállodába. Elkapunk egy helyi embert és kérdezzük, hogy hol van a Bamakos buli. Erre mondja a tag, hogy ő bizony semmilyen buliról nem tud, de figyelmünkbe ajánlja az éttermet és menjünk vacsorázni. Éhesek már nem voltunk, gyerünk tovább bulit keresni. Szállodából ki, nézelődünk, hallunk valami zenét, de az egy szemközti parkból jött , amit nem ismertünk és nem akartuk sötétbe megismerni. Gyors tanakodás után, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a saját hotelünkbe. Persze volt ott egy taxis aki felajánlotta és mondta, hogy ott van a bamako buli. Szemünk felcsillant irány a kocsi, jöhet a második élményutazás. Nem részletezem a dolgot, de hasonló volt, mint az ide út. J Naná, hogy semmi buli nem volt, ezért bevetettük magunkat a bárba és megcsináltuk a magunk buliját J Elvégre ez az egész túra arról szólt, hogy hogyan éljük meg a velünk történteket, ez mindenkinek a saját „bulija”. Mi jól éltünk meg mindent és szinte mindenből kihoztuk a maximumot. Még lerángattuk Janit és Zolit a szobából ittunk egy sört, kibeszéltük a helyi ipari felhasználású „hölgyeket”, aztán elraktuk magunkat másnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése