A tegnapi izgalmak és felfordulás miatti nem étkezésünk után kerül, amibe kerül irány reggelizni. Megérte, mert nagyon finom volt és még kakaót is csináltak nekem. Jól bereggeliztünk és elkezdtük a szobánkban a rengeteg dolgot csoportosítani és pakolni. Zolinak viszonylag egyszerűbb dolga volt, de nekem volt gondom bőven! Cb, emelő, kompresszor, szerszámok, tűzoltó készülék,… Jaj mit hova tegyek és csoportosítsak. Balról jobbra, majd jobbról balra, úgy éreztem egyre nagyobb kuplerájt csinálok és sehogy nem akar összeállni a kép. Aztán nagyon lassan összeállt először a fejemben, hogy mit hova kell raknom, hogy jó legyen. Hatalmas kupacok kezdtek kialakulni és kb. 3 óra alatt sikerült összeszednem mindent. 50 kilónyi mindenfélét levittem Szityunak, aki egy hatalmas utánfutóval jött Pestről és kb.12-13 nap múlva érkezik vissza. Némi készpénz összegért Ő hozza haza a dolgaim egy részét. Hurrá! Egy rész letudva, jöhet a poggyász Még szerencse, hogy Dodi a nagyobb táskát adta oda, mert ez is határeset lett. Zoli egész nap rajtam röhögött, hogy táska, hátizsák, kisdoboz, nagyobb doboz, ki-be lezár, felnyit,… Aztán összeraktam majdnem mindent, amikorra kitaláltuk, hogy menjünk el bazározni kicsit. Sétáltunk egy háztömbnyit a tűző napon, de csak zöldségesekkel találkoztunk, semmi igazi bazár. Őszintén megmondom, nekem ez így jobb volt, mert elhatároztam, hogy hozok haza gyümölcsöt. Ezen persze megint mindenki a hasát fogta, hogy csak nekem van ennyi eszem, de nem baj, majd meg látjuk ki nevet a végén J Vettem kb 5 kilót, mangót, narancsot, papaját és kb 800 forintnak megfelelő helyi fityinget fizettem. Most már végre irány a medence, mert a szobában a légkondi mellett is meleg van, meg amúgy is egész nap pakoltunk kell egy kis lazulás.
Igen ám, de hol a fürdőnadrágom? Gondolkozom rendületlenül, amikor közlik velem a többiek, hogy ne erőltessem, mert nem áll jól. Vicces gyerekek, de nekik van fürdőnadrágjuk, nekem meg nincsen. Volt értelme a gondolkodásnak, mert már az egyik táskámat széttúrtam és nem találtam, de ekkor eszembe jutott, hogy kettőt is vittem magammal és mindkettőt elajándékoztam. Zoli szerencsére duplán hozott, így odaadta az egyiket, a szűkebbet, ami persze nagy volt rám, de hát ez van. Semmi nem számít, nem divatbemutatóra készülünk. Irány a víz, ahol Zoli és Béci már előremenvén foglaltak helyet de ránk nem gondolván sört csak kettőt kértek. Sipivel nem volt más választásunk, egyből a bárpultnál kezdtünk és behoztuk a lemaradásunkat, majd ugyanezzel a lendülettel megrendeltük a következő kört is. A víz nagyon kellemes volt és úszni is jól esett, mert az utóbbi hetekben nem sok mozgásunk volt. Időnként sajnálva magunkat, hogy de rossz nekünk, mert nem tudunk mit csinálni és ezért tengetjük itt és így az életünket.
Több se kellett megérkeztek délután az ipari felhasználásra alkalmas hölgyek és mi nem bírtuk megállni, hogy ne beszéljünk róluk. Hát szem nem maradt szárazon, annyit nevettünk és kihasználtuk a fényképezőgépem adta lehetőségeket, ha már úgyis ott volt mellettem. És hogy a szájunk se maradjon szárazon, a bárból hozott finom hideg sörrel hűsítettük magunkat. Bár próbáltam kontrolálni a dolgokat egy idő után kicsúszott a kezemből, mert én elmentem úszni és Béci megkaparintotta a fényképezőgépet teleobjektívvel együtt. Mindig rá kellett szólni, hogy a legalább a nyelvét húzza be. Miután kiszórakoztuk magunkat elindultunk felfelé, de ekkor Sipi észrevette, hogy az egyik ipari hölgynek kilóg a bimbije és akkor persze le kellett fotóznom Sipit, hogy a háttérben ott volt a nőci is. Persze kibírtuk röhögés nélkül ezt a pár percet. Szobánk már csak egy volt a mienk, mert a többiből ki kellett költözni. Míg én zuhanyoztam, kedves barátaim az erkélyből, ami a medencére nézett, tovább stírölték a csajokat. Hamarosan rajtra készek lettünk és megkezdtük kalandos utunk utolsó hosszú menetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése