Kiegészítés Marokkó I-hez :)
Miután elküldtem a blogot és lefeküdtem, rengeteg dolog jutott az eszembe, hogy jajj, ezt sem írtam le. Ezért most megpróbálom összefoglalni a gondolataimat. Első napunk Afrikában jól sikerült, mint írtuk. Az emberek akikkel találkozunk nagyon kedvesek és segítőkészek. Az, hogy egy kicsit büdösek és a nők is bajuszosak el lehet viselni, hisz a zord külső egy kedves belsőt rejt. Margit javítása után autópályán mentünk egy darabig és onnan láttuk, hogy a tevéket együtt legeltetik a tehenekkel. Mondtam is magamba, na kezdődnek a furcsaságok. A Herkules barlangnál máris találkozunk 3 turista szállító tevével, amiket gyorsan le is fényképeztem, nagyon aranyosak voltak. Csak egy gyors fotót csináltam, mert annyira feszített már a hólyagom, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni csak arra, hogy találjak egy wc-t. Szerencsére találtam, így nem kellett nadrágot cserélnem. Utána pedig a felemelő boldogságtól elfelejtettem más szögből, de szerencsére a többiek lefotózták. Miután minden megvolt, elindultunk a szállás irányába. Már sötétben értünk oda és nagyon ki voltunk szomjazva egy jó hideg sörre, meg persze a fertőtlenítésre. Mivel mi kaptuk a legnagyobb kéglit, nálunk jöttünk össze. Az est mókamestere Viszko Ernő azaz Sipi volt, aki a napközbeni rádiózások alkalmával kapta ezt a nevet. Szóval Ernőből a hülyeség folyamatosan ömlik ki, a pálinka pedig be. Így elröhögtünk a történeteken, melyeket a tavalyi B2-n szerzett. Ezért maradt ki ennyi minden, mert pasik vagyunk és nem tudunk egyszerre 2 féle dologra koncentrálni. De a memonk az még jó :)
2011.01.19.
Hajnalban kelünk (5:45), menni kell eligazításra. Kezdhetném úgy is, hogy egy sötét nap kezdete. Hogy miért, az nemsokára kiderül. 5 csapat aludt a már említett szálláshelyen és egyszerre indultunk. Elől a Nivás csapat, utánuk Runnersék Margittal, aztán mi, Sipiék Eduával, és Dokiék. Az indulás pillanatában Margit döccent egyet és már hallottuk is a rádióban:„valaki itt felejtett egy táskát!”. Máris jött a válasz a Nivás csapattól, hogy Ők voltak. A probléma csak az volt, hogy ettől a táskától döccent Margit és a táskába nem ruha volt :( Természetesen egy laptop, mp3 lejátszó egy külső merevlemez, cd, … Mondanom sem kell, hogy minden tönkrement. Sajnos nem bírták ki Margit súlyát. Szóval a reggel így indult. Megemlíteném még, hogy Dokiék, akikkel este találkoztunk, már úgy értek a szállásra, hogy az anyós ülés előtt egy focilabdányi pókhálós berepedés van. Nem tetszettek egy kisfiúnak és bedobta Nekik egy kővel. Eligazításon nem történt semmi! Csak vártunk és álltunk arra várva, hogy történjen valami. Miután beszélgettünk több csapattal, úgy döntöttünk, nem várunk tovább elindulunk. Menet közben verődött hozzánk még két csapat és így összesen 7 kocsival nekivágtunk, a kb. 300 km-es távnak a Cascades Ouzoud vízeséshez. Útközben folyamatosan szórakoztattuk egymást a rádión és nagyon jó hangulatban haladtunk. Elkezdtük összefoglalni, hogy mi is történt velünk eddig. Hát nézzük csak, Margitnak melegszik időnként a vize, Dokiéknak bedobták a szélvédőjét, Nivásoknak lenulláztuk a számítástechnikájukat, a hozzánk verődött ZX280 csapatnak Spanyolországban cseréltek hűtőt, mert kilyukadt és még csak 4 napja vagyunk úton! Megérkeztünk a vízeséshez, ami meseszép volt! Még sosem láttam ilyet. Ismételten bebizonyosodott, hogy a természet gyönyörűt alkotott. Sajnos a környék nagyon szemetes, de ez nem csak ide igaz, hanem mindenhova az országban. A vízeséshez vezető úton ismét előjött Margit melegedési problémája, ezért lassan mentünk, hogy ne melegedjen túl.
Vízesés után, jött a tanakodás, hogy merre tovább? Én kimaradtam a dologból és úgy határozott a csapat, hogy visszamegyünk és a főúton haladunk majd, hogy ne keljen megmásznunk az atlaszt. Akarunk indulni, amikor észreveszem, hogy a laptopunk nem megy. Na fene, mi lelhette szegényt? Hát elfogyott az energiája, mert elszakadt a töltő vezeték. Hurrá senkinek nem volt ilyen csatlakozású, úgyhogy akkor egy navigáció kilőve :( Elindultunk és kicsit furcsán néztem, hogy miért erre, amikor a másik irány rövidebb. Meg is jegyeztem a rádióba, úgyhogy félre áltunk, térkép elő, másik laptop elő, már akinek van ugye :) és tudományosan néztük. Persze rossz irányba indultunk, ezért mindenki megfordult és irány újra a vízesés irányába. Menet közben Nivás barátaink egy memória kártyát is útnak engedtek az ablakon és javasolták, hogy a szolidaritás jegyében teljen el ez a mai nap, mindenki menjen át a laptopján és dobja ki a memória kártyáját. Persze jött egyből a válasz Dokiéktól „és üsse be a szélvédőjét”, válasz a ZX280 csapattól „és lyukassza ki a hűtőjét”, Runnersék „fúrja mindenki össze a viszkokuplungját” erre mi mondtuk, hogy ha valakinek van még működő számítógépe akkor vágja el a vezetékét. Jókat röhögtünk, amikor megszólalta a Nivás csapat állj! Füstöl a Battáék autója! Gyors fék, megállunk, visszafordulunk, motormegnézünk. Elszakadt a vezérműszíj! Seklik előkerültek a vontató hevederrel együtt és már akasztottuk is magunkra Eduát. A heveder kitekerés tökéletesen sikerült, mert Viszko Ernő barátunk szemébe belesütött a nap és mire meglátta, hogy vele szemben ott áll Zoli, már késő volt! A feltekert hevedert, végén a kapóval meg a seklivek, pont Zoli felé dobta el, ami szegény Zolit telibe verte a legérzékenyebb pontján! Zolival együtt mindenki fetrengett, csak Zoli a fájdalomtól mi pedig a röhögéstől. Miután összevakartuk magunkat, Dokiék előre mentek szervizt keresni mi meg utánuk szerényebb tempóban. Szerencsére az első faluban volt egy mechaniker, aki olyan tempóban dobált ki mindent a műhelyéből, hogy öröm volt nézni. Persze emberi nyelven nem beszél senki, csak a fia, aki egy pitit töri az angolt. Már egy éve tanul a suliban. Hamar jött a segítség a falu angol tanárjának személyében és már kezdődött is a műtét és kárfelmérés. A hűtőfolyadékot simán leengedte a műhely előtt a földre :) környezettudatosság az van keményen! Röviden annyi, hogy kell egy új hengerfej :(, de a bontó már zárva. Tanakodás mi legyen, hogy legyen. Ekkor megáll egy másik Bamakos társunk is, aki beszél franciául és segít egyeztetni. Közben mindenki elkezdi bütykölni azt amije van. A ZX280-asoknak a motor védő páncélba a hűtőcserekor beleszakadt egy csavar, Ők azt csinálták meg. Én elkezdtem laptop vezetéket javítani és hála Dórinak és Janinak a Runners csapatból kaptam Tőlük egy szivargyújtós töltőt, aminek más volt a vége. De szerencsére felkészült versenyző vagyok és van nálam forrasztó páka, így egyik csatlakozó levág, másik ráforraszt és már működik is :) Végül Edua maradt a szervizbe, mi pedig elmentünk egy 15-20km-re lévő Demnate városka hotelébe. A hotel környékéről annyit, hogy nem volt valami bizalomgerjesztő, de úgy voltunk vele, hogy megnézzük. Olcsó volt és tiszta, ezért maradtunk. Pakoláskor egyből jön oda hozzánk egy pasi, hogy szolgálatba áll nekünk és őrzi éjjel a kocsinkat. Persze elfogadtuk a dolgot és a szálloda recepciósa is mondta, hogy rendben van a pasi. Így kipakolás után elálltunk a kocsikkal és megegyeztünk a pasival az árban. 20 dirhamot kért, ami kb. 2 euró! Ezért a pénzért egész éjjel ott volt a kocsik közelében! 4 gyereke van és nagyon boldog volt, hogy Őt bíztuk meg. A szobában gyorsan fertőtlenítettünk egyet, vagy kettőt és aztán lefeküdtünk, mert reggel én korán kelek, mert megyek Ernővel vissza a szervizbe és megyünk Marakkechbe bontóba és autósboltba. 6-kor volt találkozó a szerviznél. Miután elköszöntünk egymástól, akkor néztünk körül Zolival, hogy nincs fűtés a szobában és kezdünk picit fázni. Úgy aludtunk, hogy 3 takaróval :) A reggel hamar jött, és egyből indultunk, nehogy elkéssünk.
2011.01.20.
Pontban 6-kor megérkeztünk. Már vártak minket és nagyon örültünk, hogy de jó egyből indulunk. Na de nem így van ez ezen a vidéken. Itt senki nem siet sehova és senkit nem érdekel, hogy nekünk utol kell érnünk a mezőnyt. Kedvesen behívott a mester a műhelybe és szeretett teljesen invitált teázni, amit ugye nem illik visszautasítani. Igen ám, de a szokás az, hogy ha egyszer töltenek akkor összesen 3 pohárral kell inni. A teák között természetesen megejtettük a reggeli fertőtlenítést. Úgyhogy úgy ittuk a teát, mint a gép csak induljunk már. Aztán mondta, hogy jön a fia, mert Ő beszél kicsit angolul. Mondtuk jó, de menjünk már. Aztán megérkezett egy cimborája és mondta mesterünk, hogy orvoshoz megy Marakkechbe és Ő is jön velünk. Szerencsére többen nem fértek be, mert szerintünk a fél falut vihettük volna. Mesterünket amúgy Ahmednek fiát pedig Hamednek hívják és persze Hatalmas cimborák vagyunk, csak menjünk már :) Végre elindultunk és „élvezettel” hallgattuk az arab nyelv ékes csattogását. De semmi nem számít, végre úton vagyunk. Ahogy beértünk a városba kiraktuk a potyázó útitársunkat és célba vettünk egy bontót. Annyira korán értünk oda, hogy volt még 10 percünk és mondták üljünk be egy kávéra. Persze miért ne üljünk, úgysem ittam ma még egyet se. De legalább volt időnk reggelizni. Mivel kenyerünk nem volt, csak bele való lett volna, maradt a kalória szelet, amit utolsó pillanatban kaptam még a teniszpályán otthon. Itt szeretném megköszönni Rozinak, nagyon jól jött! Kávé után végre bontó. Megyünk kifele a városból és befordulunk egy olyan utcába, ahol bontó bontó hátán és mindenhol alkatrészek és autó darabok hevernek.
Persze szemét nem volt sehol :) nem tudom mekkora volt az egész terület, de több utcányi bontó egymás hegyén hátán. Az első helyen nem kaptunk megfelelőt ezért átmentünk egy másikhoz, de az nem volt még nyitva. Így elmentünk addig egy új szíjért. Azt a 2. boltban kaptunk, ahol eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal tartalék levegő szűrőt és kéne egy. Persze abban a boltban nem volt, mondtam is, hogy nem is kell inkább menjünk. De persze nem probléma majd megoldják. Vissza a bontó telepre, éljen kinyitott!!! Bemegyünk egyből pacsi mindenkivel, majd jó vendéglátó lévén, már tölti is a teát. Hurrá!!! időm mint a tenger, úgy innék vagy 3 teát. Tea után jön végre a lényeg, megmutatják mijük van. Nézegetjük, beszélgettünk, tanakodunk, de hát sok választásunk nincsen. Mondják az árat próbálunk alkudni, mert azt olvastuk megsértődnek, ha nem így teszünk. Alku nincs kell vagy nem. Most vagy a könyvünk rossz, vagy Ők kapitalizálódtak el, de nem tetszett nekik. Végül elhozzuk persze és örülünk, hogy van. Búcsú képen kaptunk még egy kis teát és már mentünk is. Ja azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy közben Ahmed is vett magának egy felnit, kürtöt, lámpa burát. Végre megvan minden, mehetünk haza. Jajjj, hát nem úgy van az, hogy csak úgy pik-pak haza megyünk! Még Lacikának megígérte a szűrőt. Bár ne kértem volna. Nem baj ez is megvan, tök jó olcsó, irány haza! Elindulunk erre emberünk szól álljunk félre igyunk egy kávét. NEM! Nem kérünk kávét! Jó akkor csak Ő iszik egyet. Rendben, várunk a kocsinál ahol, hogy múljon az idő nekiálltunk laptopot rögzíteni, mert a rázkódástól mindig le akar ficcenni. Annyira jól sikerült a javítás, hogy most úgy áll mint Katiban a gyerek. Emberünk megjön és mondja indulhatunk, majd szól hol álljunk félre, ahol a cimbijét felvehetjük. Remek, de megyünk, félreállunk, várunk, cimbi sehol, majd 10 perc után szól, hogy indulhatunk. Szólunk a többieknek, hogy megyünk, minden megvan, mindenki nagyon boldog. Erre szól Ahmed álljunk meg. Jó, rendben. Nézünk Ernővel, hogy mi van, hát vettünk zöldséget a családnak. Megyünk újra tovább naná, hogy megint meg kell állni :) most olivát vettünk 15litert, és ha már megálltunk Ahmed elszív egy cigit, hisz időnk az van bőven. Cigi el, haladás van kb 30km-t haladunk, amikor gyorsan meg kell állni, mert Ahmed szomjas lett és vízért szalasztotta Hamedet. Ezután végre sehol nem kellett megállni és szerencsésen visszaértünk Eduához, ahol már vártak ránk a többiek. „Gyors” beszerelés és egyszer csak újra felpörgött Edua hangja, ami zene volt füleinknek. Maradékok összerakása után, gyors elszámolás, ami nem annyira sikerült gyorsra, mert nem tudták mi a váltószám a dirham és az euró között. Ezért elmentek a faluban a postára, ami persze addigra már zárva volt. Szerencsére találtak egy számolni tudó embert és az mondta nekik, hogy rendben van a dolog rendesen számoltunk. Még a délután folyamán, amikor már csak az apróságokat rakták be, volt szerencsém kipróbálni Ahmed Renault 12-ét (Dacia), ami nagy élmény volt, mert gyakorlatilag semmi nem működött rajta úgy, ahogy kéne. Persze jót röhögtünk, mert elvégre kaland rallyn vagyunk vagy min. Ahmednek egyébként 3 gyermeke van 2 fiú és a legkisebb egy kislány, aki nagyon aranyos és megkedvelt bennünket, főleg Dórit. Ahmed szerette volna, ha cserélünk, de Jani keveselte csak a kislányt, Ahmednek meg nem volt tevéje :) így üzlet híján gyorsan elbúcsúztunk, volt közös fotó, megnézhettük VI. Mohamed királyt, akinek aképe természetesen a szoba falára ki van függesztve, felírták a címüket, hogy küldjünk majd képeket és irányba vettük a ma esti táborhely környékét, ami közel 500 km.
Zoli kezdett vezetni, hogy én tudjam írni a beszámolónkat és elkezdtük falni a kilométereket. Útközben csak tankolni álltunk meg, ahol vettünk némi elemózsiát magunknak és már mentünk is tovább. Kaptuk a hírt Dokiéktól, hogy ahova Ők mentek ne menjünk, mert hideg van és nem jó a szállás. Amúgy meg elromlott a műszerfaluk és szolidaritásból kérik, hogy mindenki verje be a sajátját :) Zoli jól bírja én tudtam kicsit aludni az anyóson. Most éjfél van Zoli 6 órája nyomja, már mindjárt vége még 35 km. Az én nyakam is kezd beállni itt a gép előtt. Azért iszunk rendesen! Várjuk már, hogy megérkezzünk Tiznitbe és fertőtleníthessünk :) Folyt. köv. holnap
Persze szemét nem volt sehol :) nem tudom mekkora volt az egész terület, de több utcányi bontó egymás hegyén hátán. Az első helyen nem kaptunk megfelelőt ezért átmentünk egy másikhoz, de az nem volt még nyitva. Így elmentünk addig egy új szíjért. Azt a 2. boltban kaptunk, ahol eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal tartalék levegő szűrőt és kéne egy. Persze abban a boltban nem volt, mondtam is, hogy nem is kell inkább menjünk. De persze nem probléma majd megoldják. Vissza a bontó telepre, éljen kinyitott!!! Bemegyünk egyből pacsi mindenkivel, majd jó vendéglátó lévén, már tölti is a teát. Hurrá!!! időm mint a tenger, úgy innék vagy 3 teát. Tea után jön végre a lényeg, megmutatják mijük van. Nézegetjük, beszélgettünk, tanakodunk, de hát sok választásunk nincsen. Mondják az árat próbálunk alkudni, mert azt olvastuk megsértődnek, ha nem így teszünk. Alku nincs kell vagy nem. Most vagy a könyvünk rossz, vagy Ők kapitalizálódtak el, de nem tetszett nekik. Végül elhozzuk persze és örülünk, hogy van. Búcsú képen kaptunk még egy kis teát és már mentünk is. Ja azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy közben Ahmed is vett magának egy felnit, kürtöt, lámpa burát. Végre megvan minden, mehetünk haza. Jajjj, hát nem úgy van az, hogy csak úgy pik-pak haza megyünk! Még Lacikának megígérte a szűrőt. Bár ne kértem volna. Nem baj ez is megvan, tök jó olcsó, irány haza! Elindulunk erre emberünk szól álljunk félre igyunk egy kávét. NEM! Nem kérünk kávét! Jó akkor csak Ő iszik egyet. Rendben, várunk a kocsinál ahol, hogy múljon az idő nekiálltunk laptopot rögzíteni, mert a rázkódástól mindig le akar ficcenni. Annyira jól sikerült a javítás, hogy most úgy áll mint Katiban a gyerek. Emberünk megjön és mondja indulhatunk, majd szól hol álljunk félre, ahol a cimbijét felvehetjük. Remek, de megyünk, félreállunk, várunk, cimbi sehol, majd 10 perc után szól, hogy indulhatunk. Szólunk a többieknek, hogy megyünk, minden megvan, mindenki nagyon boldog. Erre szól Ahmed álljunk meg. Jó, rendben. Nézünk Ernővel, hogy mi van, hát vettünk zöldséget a családnak. Megyünk újra tovább naná, hogy megint meg kell állni :) most olivát vettünk 15litert, és ha már megálltunk Ahmed elszív egy cigit, hisz időnk az van bőven. Cigi el, haladás van kb 30km-t haladunk, amikor gyorsan meg kell állni, mert Ahmed szomjas lett és vízért szalasztotta Hamedet. Ezután végre sehol nem kellett megállni és szerencsésen visszaértünk Eduához, ahol már vártak ránk a többiek. „Gyors” beszerelés és egyszer csak újra felpörgött Edua hangja, ami zene volt füleinknek. Maradékok összerakása után, gyors elszámolás, ami nem annyira sikerült gyorsra, mert nem tudták mi a váltószám a dirham és az euró között. Ezért elmentek a faluban a postára, ami persze addigra már zárva volt. Szerencsére találtak egy számolni tudó embert és az mondta nekik, hogy rendben van a dolog rendesen számoltunk. Még a délután folyamán, amikor már csak az apróságokat rakták be, volt szerencsém kipróbálni Ahmed Renault 12-ét (Dacia), ami nagy élmény volt, mert gyakorlatilag semmi nem működött rajta úgy, ahogy kéne. Persze jót röhögtünk, mert elvégre kaland rallyn vagyunk vagy min. Ahmednek egyébként 3 gyermeke van 2 fiú és a legkisebb egy kislány, aki nagyon aranyos és megkedvelt bennünket, főleg Dórit. Ahmed szerette volna, ha cserélünk, de Jani keveselte csak a kislányt, Ahmednek meg nem volt tevéje :) így üzlet híján gyorsan elbúcsúztunk, volt közös fotó, megnézhettük VI. Mohamed királyt, akinek aképe természetesen a szoba falára ki van függesztve, felírták a címüket, hogy küldjünk majd képeket és irányba vettük a ma esti táborhely környékét, ami közel 500 km.
Zoli kezdett vezetni, hogy én tudjam írni a beszámolónkat és elkezdtük falni a kilométereket. Útközben csak tankolni álltunk meg, ahol vettünk némi elemózsiát magunknak és már mentünk is tovább. Kaptuk a hírt Dokiéktól, hogy ahova Ők mentek ne menjünk, mert hideg van és nem jó a szállás. Amúgy meg elromlott a műszerfaluk és szolidaritásból kérik, hogy mindenki verje be a sajátját :) Zoli jól bírja én tudtam kicsit aludni az anyóson. Most éjfél van Zoli 6 órája nyomja, már mindjárt vége még 35 km. Az én nyakam is kezd beállni itt a gép előtt. Azért iszunk rendesen! Várjuk már, hogy megérkezzünk Tiznitbe és fertőtleníthessünk :) Folyt. köv. holnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése