Fél 6-kor kelünk. Jaj, de korán van még. Ha a nap kellhet 7:20kor akkor én miért nem? Ráadásul én később is nyugszom. Nincs kedvem, bár aludni úgysem tudnék már. Erőt veszek magamon és gyorsan össze pakolok. 6-kor találkozó a kocsinál, ahol Sipi megállapította, hogy nem koccintottunk eleget Reus egészségére és ez nem mehet így tovább. Már hozom is a jó kis Aldis készletet, amit minden nap használunk és nagyon jó szolgálatot tesz. Kapjuk a hírt, hogy az eligazítás csak 9 órakor lesz. Gyors tanakodás, gyerünk reggelizni és elvisz a vezetőnk egy túrára, utána pedig kivezet bennünket a parkból. Vacsihelyen van a reggeli, van kávé, tej, tea, vaj, bagett és lekvár :) Tökéletes reggeli Lacinak. Persze a fiúk ki vannak akadva, hogy rendes reggeli nincsen. Simán bírnák a rántott húst rántott hússal :) irány a kocsi, jönnek a konzervek és Zoli hozza nekem a kakaót. Megérkezik és nyújtja felém, hogy tessék itt a kakaód. Ránézek és megkérdezem „Te szórakozol velem?” A sivatagban fél literes üvegbe összeszedett homokot hozta. Volt nagy röhögés és rendes volt, mert visszament a kakaóért. Jól bereggeliztünk, közben a nap is kezdett felkelni és világosban körülnéztünk, hogy hol is vagyunk. Egy folyó kanyarulatának külső partján egy domboldalon van az objektum. Nagy terasszal a folyó felé, szemben lehet látni a lábnyomokat, hogy az állatok oda járnak inni. Pazar volt a látvány és pont szemből kezdett megjelenni a nap korongja. Érdemes volt megvárni! Éppen nézzük a napfelkeltét, amikor megmozdulnak a lombok és két majom elkezd veszekedni és kergetni egymást. Sajnos annyira gyorsak voltak, hogy nem sikerült lencsevégre kapni. Ma sem lesz hideg, sehol egy felhő, már reggel 22 fok van. Elindulunk állatokat leselkedni. Jó poros, száraz földúton megyünk de sehol semmi. Aztán az első autó lát egy antilopot, de mire mi odaérünk már elszaladt. Vagy ¾ órát zötyögünk amikor szól a vezető, hogy aljunk meg, mert innen gyalog megyünk a vízilovakhoz. Végre valami történik. 100 métert se kell sétálni a dzsungelben és kiérünk egy viszonylag magasan lévő folyó parthoz. Lent 10-15 vízipaci lubickol a maguk szétpörgetett életvitelével. Néztük őket egy darabig csattogtak a gépek, forgott a kamera és indultunk tovább. Találkoztunk még Pumbával és családjával :) és láttam egy fán lajhárt, csak pont elfordult, mire előkaptam a gépem. Jó sokáig tartott a kifelé vezető út. Fél 10 körül indultunk el a határ felé. Útközben sorra jött a szokásos kultúrsokk, szinte minden településen. Ahogy haladunk befelé és távolodunk az óceántól, egyre több kisgyerek rohangál az úton. Szívszomorító a látvány ami fogad bennünket, ahogy közeledünk mali felé. Elérjük a határt, ami egy poros kis falu. Olyan port képzeljetek el, hogy amikor lerakod a lábadat úgy 2 cm-t belesüpped. Finomságra mint a púder és a színe is hasonlít hozzá. A hőmérséklet 37 fok! A szenegáli rész nagyon gyors összesen 3 helyre kell menni. Az első helyen fisch-t gyűjtenek az útlevéllel együtt, ez a rendőrség épülete. Ez a falu egyik felében van. Míg várjuk a többieket gyerekek hada lepi el a kocsikat. Mindenki elkezd osztogatni és a gyerekek rohangálnak egyik autótól a másikig, éppen ahol osztás van. Kiosztunk mi is néhány kulcstartót, sapkát, labdát. Aztán mutatja a pólóját, hogy azt szeretne. Azt most nem tudok adni, mert nincs bekészítve és, ha kinyitom az autót akkor nyúlkálnak be a kezek és amit érnek azt visznek. Rossz dolog ez, de sajnos ez van. Tudjuk, hogy nem lesz nekik jobb, bármit is kapnak, de legalább szerezhetünk nekik pár szép pillanatot. Második állomásra szerencsére sokan érkeztünk egyszerre, ahol egy füzetbe kellet felírnia az emberkének az adatainkat. Meglátta a sok embert és néhányuknak intett egyet és kacsintott hozzá, hogy menjünk tovább, ne foglalkozzunk semmivel és hozzá mosolygott. Nem kellett kétszer mondania, már ültünk is be a kocsiba és mentünk a harmadik épülethez. Rengeteg kamion, teherautó és személyautó volt itt és olyan őskáoszos volt minden. Nem akartunk szétszakadni, de pont úgy jött ki, hogy egy nagy dög kamion leválasztotta volna Sipiéket, meg talán minket. Megelőzvén a konfliktust kipattantam és adtam nekik 2 db sapkát :), aminek nagyon örültek és mutattam nekik, hogy így 3-an vagyunk együtt. Ők meg mutatták, hogy rendben a dolog menjünk csak. Megkaptuk a pecsétünket és már mehettünk is Maliba, ahol persze nem vártak bennünket és érkezésünk után nemsokkal őskáosz alakult ki. Sorbaállás és várakozás. Kígyózik a sor mi beállunk és várjuk, hogy sorra kerüljünk, a hőmérséklet 40 fok körül tűz a nap ezerrel. Váltjuk egymást a sorban inni hozunk és próbáljuk megtudni, hogy itt mi zajlik. Beregisztrálják az érkező autót. Mert kilépéskor ezt a papírt le kell adni. Már majdnem sorra kerülünk, amikor megjelenik egy fejes, hogy mi ez a sok ember. Mondjuk, hogy kik vagyunk, de nem érti, mert persze csak franciául beszél. Van a csapatban egy néger srác aki Maliban született és ő jött oda segíteni. A vége az lett, hogy félrehívtak 3 embert, ebből én voltam az egyik, mert pont én kerültem volna sorra, és félrevittek egy szobába. Ott mondta ez a vezető, hogy mindenkinek csak a forgalmija kell és majd este visszakapjuk és már mehetünk is, csak fizessünk 5000 fabatkát. Persze senki nem akarta otthagyni, így a végén kivitték az épületből az asztalt és ott állították sorba az embereket. Jani félig volt kész amikor ezt a lépést meghúzták és mentünk az ember után, hogy el ne vesszen az a forgalmi. Miután kész lett, gyorsan az orra alá dugtam az enyémet, mert úgy 50-en vártak még a sorukra. Fizettem és már kész is voltam, de sajnos Béci nagyon hátra került, pedig ő jött volna a sorban. Ez igazságtalanság! Elkértem a papírjait és visszamentem a vámoshoz aki az enyémet is írta. Megvártam míg befejezi, amit csinál és az oda tettem Béciét, hogy szia barátom :) már nyúlt is érte és csinálta. Fizettünk megkaptuk és innen felgyorsultak az események. Az itt kapott papírral előremehettünk, ahol egy fabodega alatt hűsölő társaságban a legnagyobb rangúnak kellett odaadni. Ő gondosan ellenőrizte az adatokat és adott egy OK cetlit ami kisebb volt mint egy gyufásdoboz. Mehetünk az út túloldalára és bepecsételték az útlevelünkbe, hogy beléptünk. Éljen két és fél óra alatt végeztünk. Mehetünk a sorompóhoz, ahol elkérték az OK papírt és go! Azért vagyok ma ennyire up today, mert Zoli vezet a nemzeti park óta. Én meg csak ülök és mesélek :) Megbeszéltük, hogy holnap útban Diema felé megállunk egy falunál és ajándékot fogunk osztani.
Megérkeztünk, de nem a táborban fogunk aludni, hanem egy hotelben Kayes városában. Jól kialusszuk magunkat. képeket most nem tudok küldeni, mert elég lassú a net.puszi mindenkinek
Lac
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése