Korán keltünk nagyon és én nagyon koki voltam, mert előző este a feltöltéssel nagyon sok idő ment el. Egy órakor feküdtem le és fél 5-kor már kelni kellett. Zoli vezetett én pedig próbáltam picit pihenni, ami nem nagyon sikerült, de legalább nem nekem kellett koncentrálnom. Célnak egyből a nemzeti parkon keresztül vezető utat választottuk. Majd 200 km-t mentünk betonon, amikor le kellett térni az útról és a Senegal folyó töltésén kellett a további 100 km-t megtenni a határig és itt cseréltünk Zolival. Mindjárt letérésünk után 3 varacskos disznó szaladt át előttünk, aminek nagyon örültünk, hogy végre a teve, kecske, csacsi hármas után más állat is él a környéken. Az előbbiket már unjuk :) A táj nagyon változatos volt, mert időnként mocsár mellett mentünk, majd egy kiszáradt rész következet. Az út tartogatott számunkra meglepetést. Olykor jó tempóba haladtunk és poroltunk, aztán por nélkül, majd nagyon lassan és még így is össze-vissza zötykölődtünk. Időnként le a töltésről, aztán vissza. Az egyik hosszú egyenes szakasz közben észrevettem, hogy valami van az út szélén. Először csak valami kőnek néztem, de aztán megmozdult és közeledve láttam csak, hogy egy majom az. Mire odaértünk, már lement az útról és amikor mellette voltunk akkor gondolt egyet, hátat fordított és elszaladt. A mocsaras rész igen gazdag madárvilággal rendelkezik. Láttunk sokféle madarat, kócsagot, gémet, meg még nem tudom milyet. Majd ha hazaértem utánanézek :) És akkor elértük végre a rettegett határt. Mauritániából a kilépés, kocsikiléptetés és vámvizsgálat, nagyon flottul ment. Ki sem kellett szállni az autóból a vámosok mindent elintéztek és ennek mi nagyon örültünk, jutalmuk 5db sapka 5db toll és 5db kulcstartó volt. (Az igazság az, hogy a média mindig a szenzációt keresi és mondja, hajlamos hangyából elefántot csinálni. Nekünk semmi bajunk az itteni emberekkel és nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk mindig. Kérnék mindenkit, hogy ne a médiára hallgasson, hanem olvassa el a társcsapataink és a mi beszámolónkat. Mi nem ferdítünk, nem a szenzációra hajtunk és nincsen szándékunkban senkit megvezetni. A helyzet az, hogy Afrikában sok a szegény ember és szeretne mindenki valahogyan boldogulni. A hivatalokban is kevés a fizetés ezért az emberek, ha tudnak összehoznak maguknak egy kis mellékest. Valaki ezt elfogadja, és tud vele élni és valaki nem. Aki nem tudja elfogadni annak nem kell Afrikába jönnie.) Már mehettünk is és jöhet a szenegáli határ. Mielőtt odaértünk átmentünk a Szenegál folyón, ahol fizetni kellett az átkelésért :) A határőr félreállított és mondta, hogy egy ember menjen a kocsi papírjaival meg az útlevelekkel az út egyik oldalán lévő épületbe. Persze már voltak előttünk más csapatok is, így megkezdtük a sorbaállást :) Szerencsénkre felhős idő volt, ezért nem sültünk meg, mert csak 22-24 fok körül volt a hőmérséklet. Tudom most sokan utálnak bennünket, főként azok akik mostanság még havat is lapátolnak. Kapunk azért otthoni híreket. Szóval a sorban mondják, hogy az útlevél ellenőrzés 5 euró/fő :) örüljünk neki, mert most nyomták le 10-ről. Hurrá örülünk és viszonylag gyorsan meg is vagyunk. Felírták a rendszámunkat meg a jogosítványom számát egy füzetbe, azét amelyiket odaadtam :) (mondták még indulás előtt, hogy hozzak többet. Van nálam 3, sose lehet tudni) Mehetünk át az út másik oldalára, a másik épületbe. Ide csak a sofőr útlevele, jogsija és a forgalmi kell, mert felírják, hogy ki, mikor, hova, miért, és milyen autóval érkezett :) és hozzávezetik a rajtszámunkat is. A probléma az volt, hogy mindenkitől beszedték a papírokat, de nem akarták visszaadni, mert hogy nem volt előre bejelentve az érkezésünk. Ez azért nem igaz, mert van minden országra rally engedélyünk, hogy áthaladhatunk az országon. De ők nem kaptak listát. A vége az lett, hogy megérkezett a szervezők kocsija, ahol volt egy másik lista a résztvevőkről és autónként 15 euró vándorolt a zsebekbe. Sokaknak nem tetszett a dolog, de ez van. Isten hozott Afrikában! Kb 3 órát dobtunk el a várakozással. Itt Szenegálban az emberek már feketék, nem arabok, az utak egyre rosszabb minőségűek és a szemét is egyre több. Ez már az igazi fekete Afrika!
Az első településen megálltunk tankolni, meg próbáltunk pénzt váltani. Hát az a nyüzsi ami van, az nem kevés. Az, hogy a kecskék sétálnak a városban, szamárfogat jobbról, taxi balról, szembe jön egy busz amiről lógnak le az emberek és a gyalogosok rohangálnak keresztbe az úton, most már kezd természetes lenni :) Az ember mindig azt hiszi, innen már nincs tovább. Hát nyugodjon meg mindenki, mert van. Erre szoktam mondani, hogy nagy az Isten állatkertje, amivel nem lenne gond, de nagyon alacsony a kerítés :) Gyors tankolás után futás, mert már támadnak a gyerekek. Még sokat autóztunk és reméltük, hogy naplemente előtt elérjük a Rózsaszín tavat. De hát ez a határ ugye... Többször megálltunk, hogy váltsunk pénzt és szerettünk volna sört venni, de boltban nem lehet kapni. Pedig itt már legálisan ihatunk. Tényleg most, hogy eszembe jutott bele is néztem a tükörbe és mondtam magamnak: „Laci, de szarul nézel te ki! Iszol te rendesen?” Nem tudom, hogy honnan jött, de ez lett utunk egyik szlogene :) Persze _Zoli seklijét is igen sokat emlegetjük. Szóval az egyik benzinkúton elkezdtem beszélgetni egy sráccal, aki picit beszélt angolul. Mondta, hogy étteremben próbáljam majd meg, mert ott lehet általában kapni. Annyira jól összehaverkodtunk, hogy mindjárt váltott is nekünk eurot :) Még beszélgettünk mindenről és megtudtam, hogy 6 éve Palma de Mallorca szigetén él beszél franciául, spanyolul, olaszul és egy picit angolul. Aztán minden jót kívántunk egymásnak és mentünk tovább. Még szerettünk volna kenyeret venni, de a falvakban annyira sokan voltak mindenhol, hogy nem akartunk megállni, mert nyomban ellepnek bennünket a kéregetők. Csúnya dolog ez tudom, de úgy határoztunk, hogy mindenkinek nem tudunk ajándékot adni ezért csak kisebb helyeken adunk piciket és az ajándékok nagy részét egy falunak fogjuk adni. Útközben sok érdekes muzeális szerkezetet láttunk kamion és személyautó formájában. Nagyon sok olyan furgon/pickup van, aminek a platóján embereket szállítanak. Ez a mostani vitte a prímet! Egy fa koporsó kikötözve a plató 4 sarkához és azon ültek az emberek, mint egy padon. Szerintünk nem temetésre mentek, mert ugye fekete ember temetésre fehér ruhát visel. Már majdnem az esti tábornál voltunk, amikor megálltunk egy faluban, ahol nem voltak sokan, illetve gyerekeket nem láttunk azon a részen és megálltak Janiék bougettet venni. Mondtuk, hogy jó én meg megnézem, hátha tudunk némi sörre szert tenni. Zoli persze nem bírta megállni, hogy szóljon, mert egy kis porfészek faluban voltunk és azt mondta, ha én szerzek ebben a faluban sört akkor Ő lemegy hídba. Hoppá-hoppá! Megvan a kihívás! Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy bármi áron szerzünk sört, hiszen a pillanat, amikor Zoli lemegy hídba, az mindent megér. Pont jött velünk szemben egy étterem. Az éttermet ne úgy képzeljétek, mint Európában! Egy hamburger árus a Balaton partján, vagy a Moszkva téri hambis, az itt már étterem. Na ennek pluszba volt belső helysége 2 db asztallal. Csinos fekete fiatal csajszi fogad mély dekoltázzsal :), hogy mit szeretnék. Hát kedves én most egy jó hideg sörre gondoltam és mindezt tudtára is adtam szép angol tudásommal. Picit néztük egymást Ő franciául beszélt hozzám és angolul hozzá, aztán kimondtam a varázsszót! English! Mert eddig nem vette észre, hogy így beszélek :) képzeljétek milyen lehetett a kiejtésem. Szóval ezt megértette és a belső helységbe mutatott, hogy menjek be. Ott egy kopasz nem annyira fekete srác volt, aki tudott angolul. Mondtam neki mit szeretnék és mondta, hogy megoldható, de picit várni kell. Mennyit? Max. 10 perc. Hát akkor meg is beszéltük, kocsinál várom. Megérkeznek a többiek, elmesélem a tényállást és mindenki boldog, hogy lesz sörünk. Aztán Sipinek támadt egy ötlete. Kaptak energia italt szponzorációként és van belőle egy csomó. Próbáljuk meg elcserélni, mert nem iszunk mi ennyi nylont. Jó ötlet, jön az ember és mondom neki, hogy mit szólnál egy cseréhez, mondta, hogy megnézi, mert lehet róla szó. Hó-hó lesz itt üzlet, már csak a mennyiség a kérdés. Elő egy karton műanyag megmutatjuk és emberünk boldog mosollyal kaparintja meg és már mondja is, hogy rendben. 10 üveg sört kaptunk érte, ami üvegben 0.63 L malátalé lötyögött. Ez a jó üzlet amikor mindenkinek mosoly van az arcán. Persze vele is országos nagy cimborák lettünk és minden jót kívántunk egymásnak. Sajnos menet közben lement a nap és a tóból semmit nem láttunk. Ha lemegy a nap 5 percen belül korom sötét van. Semmit nem látni és a tájékozódás elég nehéz ismeretlen terepen. Nagy nehezen megtaláltuk a tábort és gyorsan kicuccoltunk kértünk egy helyet a sátrunknak és már nyíltak is a jobbnál jobb hazai konzervek :) sajnos a sörünk nem volt hideg, de feltaláltuk magunkat, mert vettünk a büfében és a sajátunkat elraktuk holnapra a hűtőtáskába. Vacsi után kis dumaparti, közben wifi keresés. Van wifi hurrá! Kódot kértem a pincérektől és már nyomjuk is ezerrel. Csakhogy nem működött rendesen és nem tudtunk netezni. Mondjuk ennek is megvan az előnye, mert legalább korán fekszünk. Reggel 6-kor eligazítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése