2011.01.22.-25. Guargarat-Bou-Lanoar-B2Beach-Nouachott

2011.01.22. Guerguarat

Biztos ami biztos, ha fürödhetsz ma ne halaszd holnapra, vagy estére. Ezért elmentem reggel fürdeni a folyosóra. Mondanom sem kell, hogy schnell party volt, mert persze meleg víz az nem volt. De legalább tiszta lettem. Ennek később még nagy jelentősége lesz, de ne menjünk a dolgok elébe. Reggel lementünk a táborba az eligazításra, ami fél órával előbb volt, mint ami meg volt hirdetve. Így hamar elindultunk és megcéloztuk az első látványosságot, ami 2 hajóroncs volt a tengerparton. Lementünk a partra, de viszonylag kicsi hajók voltak, a homok pedig mély, ezért inkább továbbmentünk. Mivel nem reggeliztünk, elhatároztuk, hogy valahol megállunk a part közelében és megreggelizünk. Már majdnem megálltunk, amikor csúnya gyanús felhők kezdtek gyülekezni, de nagyon alacsonyan voltak és olyan furcsa színük volt. Közeledve már láttuk, hogy nem közönséges felhőről van szó, hanem egy homokvihar felé közeledünk, és nagy tempóban az is közeledik felénk. Nincs mit tenni, menni kell amíg tudunk, aztán majd meglátjuk. Tempót vissza kellett venni, mert olyan „köd” lett, hogy alig lehetett látni. Szerencsénk volt, mert pont keresztbe kaptuk a vihart és pár kilométer alatt kijutottunk belőle. Hurrá legalább történt valami, mert a táj „unalmas” volt. Balra kő és homoksivatag, jobbra szintén egy sávban és utána óceán. Fúj, már másfél napja ezt nézzük. Végre elértünk egy olyan pontot, ahol az óceán viszonylag közel van hozzánk és félreálltunk, illetve bementünk egy placcra az óceán felé. Ott szépen megterítettünk és megreggeliztünk. Pazar volt a látvány, amint a képek is mutatják, háttérben az óceán, ülünk egy aknamező közepén és egy kismadár csiripel nekünk :) 

Nem kell aggódni, a part és az út közötti részen már nincs akna, csak az úttól balra :) legalábbis nekünk azt mondták. És lám tényleg nem volt, mert itt ülök és Nektek írok. Itt jól elidőztünk és már hasítottunk is tovább, mert ma átszeljük a Ráktérítőt! Utunk dél felé tartott a koordinátákból tudtuk, hol kéne keresnünk, de a gyengébbeknek egy tábla is mutatja. A táblát még az első Budapest-Bamako alkalmával állították és azóta ez magyarok zarándokhelye lett. Nézzük a NASA technikát a kocsikban, GPS hegyekben áll mindenkinél, nézzük a térképet, de sehogy nem találjuk azt a táblát. Közben több autó is érkezett és már vagy 8-an kerestük a táblát. Már indultunk tovább, amikor valaki beleszól a rádióba! „megtaláltuk, itt van a tábla! Gyertek délre a betonon!” Több se kellet, mint a szinkronúszó válogatott egy versenyen olyan egyszerre fordult meg az úton az összes autó és lám tényleg ott volt. Csak egy picit tévedtek azok akik letették a táblát. Mindenki tett a táblához valami kis ajándékot, hogy a Szahara vigyázzon rá. Mi is odatettük a magunk nyakba lógóját  :) és persze fotó hegyek jobbról, balról, oldalról, kocsival, nélküle,... 

Miután mindenki minden irányból elkészítette a saját fotóját, fertőtlenítettünk mindenki egészségére! Egy másik csapat, megkérdezte szeretnénk e egy a betonúttal párhuzamos földúton menni az esti táborig. Mondtuk jó indulhatunk. Az elején nem is volt baj, de kb. 20 km után olyan rossz minőségű lett az út, hogy vissza kellett fordulni, mert nem tudtunk tempot autózni és a sötét hamar jön. Úgyhogy fordultunk és mentünk vissza a betonútra. Mi elmondhatjuk magunkról, hogy egy nap 4-szer szeltük át a Ráktérítőt. Haladunk a határ felé cél az utolsó olcsó kút, ahol jól megtankolunk, meg a kannákat is megtöltjük. Csak érdekesség képen az üzemanyag litere 127 Ft körül van :) sötétben haladva az úton nagy fények meg villogás volt. Sajnos egy angol társunknak defektje lett és felborult. Szerencsére nem sérültek meg, de a kocsijuk az összetört eléggé. Mivel segíteni nem tudtunk továbbmentünk. Fél 10 körül értünk a kúthoz, ahol volt egy hotel, vagy motel, vagy nem tudom én mi és volt szabad szobája 5 euró/fő árért. Úgy döntött a társaság, hogy nem megünk tovább a határig, hanem itt maradunk. A határ kb. 70 km és sátrazni kéne. Utána úgyis sátrazás van 2 napig. Így maradtunk és elmentünk vacsizni a kút melletti étterembe ahol tadzsint ettünk. Ez valami csontos hús salátával. Finom volt csak kevés ezért rendeltünk még valami helyi halat, aztán fertőtlenítettünk. Estére már fáradtak voltunk ezért gondoltuk, majd reggel zuhanyozunk, és már aludtunk is.

2011.01.23. Marokkó-Mauritánia határátlépés

Korán kelés van, mert sietünk a határra. Szerettünk volna gyorsan zuhanyozni, de az angol wc és a zuhanyzó ajtaja le volt lakatolva. Keresem az embert akit recepciósnak nem neveznék, de ismeri az épületet. Mondom neki, hogy szeretnék zuhanyozni. Erre mondja:

-nem lehet.

-Miért nem?

-Nem lehet

-Jó, de miért?

-Be van zárva.

-Látom, de akkor miért nem nyitod ki?

-Azt nem lehet.

-Miért nem lehet?

-Mert nem.

Ezzel emberünk elfordult és elment. Hát király, még jó hogy zuhanyoztam tegnap reggel hideg vízzel. Akkor nincs más hátra mint előre, irány a határ. Bepakolva várunk Dórira és Janira, amikor megjelenik Jani, hogy van egy kis probléma. Dóri combjában van egy kullancs és ki kéne venni úgy, hogy a feje ne szakadjon bele. Még szerencse, hogy szponzorunk a Stihl által kapott kullancs kiszedő készlet nálam volt :) így egy pillanat alatt kiszedtem a vérszívót, lefertőtlenítettük és leragasztottuk. Most már minden készen állt tényleg az induláshoz és el is indultunk. Határon már kígyózik a sor. Sokan ott sátraztak az út mellett. Autó leállít, sétálunk előre, hogy mi a szitu. Közben kapunk egy rózsaszín papírt, hogy töltsük ki, mert kell a kiléptetéshez. Kitöltjük, maradék dirhamunkból veszünk vizet, nézzük a határt. Sorompó leengedve, katonák sétálnak, teáznak, húúúú de innék én is vagy 3 teát :) Várunk. Várjuk, hogy történjék valami. Lám csodát felemelkedik a sorompó és mondják, menjünk egy épülethez a rózsaszín papírral és az útlevéllel. Hurrá jókor voltunk jó helyen, beállunk a sorba és kb 20 perc alatt ellenőrzik az útlevelünket. Mehetünk a kocsihoz, mert be kell hajtani a területre. Gyors séta vissza és kezdtük elpakolni a még elöl maradt pálinkát :) Mauritániában alkoholtilalom van, mert a vallásuk nem engedi. Így jártak, de nekünk ugye más a vallásunk, meg hát a fertőtlenítés. Szóval pia elrejt, kocsiba bevágódunk és a hosszú sor mellett el a terepen. Bejutottunk a sorompó utáni területre, ahol a következő épületben az útlevél ellenőrzés ellenőrzését végezték és a belépéskor kapott autóregisztrációt törölték. Hurrá! Már csak egy ablak, természetesen egy másik épületben. Itt csak nem, de igen végre ellenőrzik az útlevelünket :) hát ez a kis móka kb. 2 órán át tartott. 

Sikerült Marokkóból kilépni :) irány a senki földje, ahol szemét, roncsautó, kiégett, szinte új, összetört autó van, itt-ott egy két teve, út az nincsen meg talán akna sincs. Irány Mauritánia. Határra be, első épület. Útlevél ellenőrzés :) ebben már jók vagyunk van némi tapasztalat a hátunk mögött, de ugye új ország, lehet itt más a szokás. Megnézik, írnak valamit egy papírra, kérnek egy fiche-t. Mi az a fiche? Erről még nem írtam, mert olyan természetes volt nekünk. Szóval az egy papírfecni, amit még otthon csináltam és rajta van a nevünk, szül.dátum, hely, útlevélszám, kiállítás ideje, kiállító hatóság, állampolgárság és a foglalkozásunk. Zoli szakács én pedig kertész vagyok :) azért, mert ezeket az embereket jobban kedvelik, mint az agyoniskolázottakat :) Szóval kapott az ember mindent és már mehettünk is tovább. 2.épület formanyomtatvány, autó papírjai, útlevél, kitölt, megnéz, pecsét mehetünk tovább, de szerencsére volt ott egy ember aki ugye segít kitölteni mindenkinek a papírokat és persze, hogy szereti a ropogós eurot :) legombol mindenkitől egy 5-öst. Mehetünk következő épület, útlevél ellenőrzés :) király még úgyse volt. Ült 3 ember egy szobában. Egy írja egy füzetbe az összes útlevél minden adatát meg persze az az autóét a másik kettő pedig sorba rakja és vonatoztattja azokat az asztalon. Na egyszer nem figyeltek és összekeverték a sorrendet. A két hülye elkezdett tetriszezni az útlevelekkel, hogy melyik jön a másik után. Legalább lekötötték magukat, míg a harmadik mint a gép körmölt. Végre ránk került a sor és már mehettünk is. Szerencsére a vám ellenőrzés elmaradt. Jó sokan voltunk és nem akartak bennünket szétszedni. Közben kaptuk a hírt, hogy senki ne menjen sehova, hanem irány egyből a tábor. Így sajnos kimaradt egy 119m-es hajóroncs vizit. Remélem lesz még alkalmam, ha nem is ekkorát, de valamilyent megnézni közelről. Váltottunk még pénzt, meg vettünk egy telefonkártyát. Mauritániában nincsen roaming, mert egyik magyar szolgáltatónak sincs szerződése. Táborba hamar beértünk és a bejáratnál mindjárt megállított Villám Géza, hogy filmet forgatnak és amikor int akkor menjünk be és felveszik :) celebek lettünk. Beértünk kipakoltunk, sátorállítás fertőtlenítéssel, reggeli-ebéd-vacsi készítés. Ja a határátkelés összesen kb. 5 óra volt és kb. 25-30 fok felhő nélkül. A tábor egy homokdűnékkel körbevett helyen volt, ahol nagy örömömre elmehettem bohóckodni a kocsival. Felraktuk az elejére Runnersék fedélzeti kameráját és már ment is a mutatvány :) Még segíteni is kellett, mert a szervezők lakóbusza elakadt a homokban, és úgy tele volt pakolva, hogy 2 autó kellett, a kihúzásához. Este jókat dumáltunk, és röhögtünk. Persze itt ugye nomád élet van, ezért amikor meglátsz egy embert lapáttal a kezében mindenki tudja hova készül :)

 

2011.01.24. B2 Beach

Sötétben kelünk, eligazítás után indulunk. 280 km várt ma ránk. Rögtön az elején terep. Közel 40 km-t tettünk meg itt ami alatt 3szor akadtunk el :) előkerült a lapát, homokvas, meg a csörlő :) Ha nem lendületből mentünk akkor olyan folyó homok volt alattunk, hogy nem tudtunk kijönni belőle. A baj az volt, hogy váltakozva volt éles köves rész és kis homokdűnék. A homokon leengedett kerékkel kell menni, a köveken meg keményre fújtakkal. Az luxus lett volna, hogy állandóan megállunk és kerék le, kerék fel. Így kockáztattunk és beakadtunk. Mondanom sem kell, hogy a rengeteg cucc amit cipelünk nem annyira előnyös. A terepen Margitnak felforrt a vize ezért úgy határoztunk, mihamarabb megkeressük a betonutat. Megálltunk egy nomád sátornál, ahol útbaigazítást kértünk. Persze valami számunkra érthetetlen nyelven beszéltek. De nagyon kedvesek voltak. Kézzel, lábbal elmutogattuk, hogy az utat keressük. Kemény activity volt, de időn belül megfejtették. Most ők jöttek és mi is kitaláltuk mit mutogatnak. A végén nagyon örültünk egymásnak és adtunk némi ajándékot a kedvességükért. A furcsa az volt, hogy amikor a papír térképet elővettük, halvány lila gőzük nem volt, hogy mi az a város amit keresünk és, hogy hol vagyunk. Szerintem az életbe nem volt még sehol az óceánparton és a legközelebbi falun kívül. A sikeres activity party után bevágódtunk a kocsiba és irány a betonozott út, ami kb. dél-keletre volt tőlünk. Hamar meg is találtuk és hasítottunk rendes úton egy halászfaluig, ahol le kellett menni a partra. Megálltunk útközben egy kútnál, hogy tankoljunk, de sajnos elfogyott a gázolaj. Azt mondták 3 körül lesz, de nem mondták melyik nap :) még jó, hogy van a kannában. Megtankoltunk onnan és ha már ott voltunk beültünk ebédelni. Finom csirke volt krumplival meg salátával. Mondjuk csirkét még sehol nem láttunk, de olyan volt a fazonja, meg az íze is. Mondanom sem kell, hogy utána természetesen fertőtlenítettünk :) Ezzel el is ment az idő 3-ig, persze tartálykocsi sehol, ezért elindultunk a falu felé. A lejárónál volt egy ember aki kannából árult gázolajat. Biztos ami biztos vettünk 2 kannával, de elrontottuk, mert nem kérdeztük meg előre, hogy mennyi lesz. Jó sokat fizettünk érte, de mindegy, ez van. Irány a beach! A falu szélénél megálltunk, hogy leengedjem a kerekemet, mert homokra megyünk. Ez kb. 10 perc és a faluban is észrevették a gyerekek, akik megrohamoztak bennünket. Össze vissza rohangáltak a kocsik között, hogy adjunk nekik ajándékot. Aranyos kisgyerekek voltak, de sajnos az erősebb kutya b...... elven élnek és nagyon erőszakosak. Bennünk csak a pénzt és az ajándékot látják. Persze adtunk nekik ezt, azt aztán indultunk. A part felé már páran úton voltak és kaptuk a hírt, hogy nem lehet elmenni a baechre. Olyan nincs! Bamako B2beach nélkül nincs. Néhány autót még indulás előtt megrángattunk a homokba és vártunk. Volt aki előre ment és mondta a rádióba a híreket. Az út első része rossz, de utána jó. Hurrá lehet menni. Volt ekkor már velünk 2 daihatsu ( nem tudom hogy írják :) ) akik szerettek volna eljönni, de nem tudtak a homokon átmenni. Dokiékkal megbeszéltük, hogy elvisszük őket, így a két autót mögénk kötöttük. Így autóztunk el az óceán partján közel 25 km-t. Nagyon hálásak voltak és pálinkával fejezték ki hálájukat, amit természetesen nem utasítottunk vissza :) Fantasztikus élmény volt és a látvány egyszerűen leírhatatlan. 

Ezt meg kell élni. Hiába csináltunk képeket filmet, ezt érezni kell. Miután beértünk a táborba Zolival gyorsan átöltöztünk ás irány az óceán! Olyan jót fürödtünk a naplementében és annyira szép volt az egész látkép, meg a sok élmény, hogy egész elérzékenyültem. Nagyon boldog voltam, hogy itt lehetek és hogy a Jóisten megadta nekem ezt a lehetőséget, hogy láthattam és megélhettem ezt a pillanatot. Most másnap délután van amikor e sorokat írom, de nehéz a szavakat keresni, hogy visszaadja amit megéltem. Persze csináltunk sok szép képet, meg videót, amit ha megnéztek talán könnyebb lesz elképzelni mi is történt. Este szalonnát, meg halat sütöttünk és jól befüstöltük magunkat a tűz mellett. Ernő hozott  magával eladásra is olyan leser pointert, amivel 3 km messzire el lehet „lőni”, illetve egy szóró fejjel „discozni” lehet. Szerintetek mennyi idő kellett nekünk, hogy elkezdjünk lézerkardozni a tök sötétben? Mókás volt és nagyon jót szórakoztunk rajta, meg a többiek is rajtunk. Az este és az éjszaka nagyon kellemes volt, szerencsére nem volt túl hideg. Az afrikai éjszaka sötétsége a csillagokkal és a holddal fantasztikus látványt nyújt.

2011.01.25. Nouakchott

Ma korán kelés volt, mert még dagály előtt fel akartunk jönni a partról. Reggelre minden tiszta víz volt. Köd lepel borított mindent, az óceán hullámzó hangja felette a hold az ezernyi csillaggal. Ez a kép fogadott bennünket 6 óra körül. Nem bírtam megállni és ahogy felkeltem nem pakolni kezdtem, hanem előkaptam az állványt és a fényképezőt. Semmi nem érdekelt csak a pillanat, ami gyorsan változik. Nehéz volt olyan képet csinálnom, ami visszaadhatja, de talán egy kis kocka megmarad. Ez megint egy olyan helyzet volt, ami szinte leírhatatlan, ezt látni, érezni és megélni kell.

Mire összeszedtük magunkat már pirkadni kezdett. Az indulás nem volt egyszerű, mert a nagy homokba Margit nagy feneke megült és beásta magát, ezért ki kellett rántani. Margit után jött Édua, akit szintén kirántottam. A többiek ki tudtak jönni, úgyhogy irány délre, hasíthatunk megint a parton. Felváltva volt ragyogó tisztaság és sűrű köd, amit a felkelő nap próbált feloszlatni. Időnkét sirályok raját zavartuk fel, akik csapatosan szálltak fel és köröztek felettünk. Mesés látvány és élmény volt.

Az esti kisautókkal is találkoztunk és mivel egyszerre értünk a halászfaluhoz, segítettünk nekik feljönni és átjönni a nagy homokon. Miután kiértünk a beton útra, megálltunk, hogy a kerekemet újra felfújjuk. Zolival megbeszéltük, hogy Ő vezet én pedig írok közben, hogy haladjon a történetünk, mert van némi lemaradásunk. A jó az, hogy amit akkor írtam, nem mentettem el és elveszett :) szerencsére csak egy fél nap története volt. Szépen jövünk Nouakchott ( mi csak pikacsunak hívjuk) felé, amikor Sipi belekiabál a cb-be „megállunk, megállunk!!! Hát rögvest megállt bennünk az ütő, hogy mi történhetett. Szerencsére semmi műszaki probléma, Édua él és virul, csak Bécinek volt egy kicsit eltorzulva az arca. Úgy szaladt, hogy 100-on 200-at :) Itt nem volt kecmec, olyan ez mint a halál, ha menni kell hát menni kell. Közben én nekiálltam kagylókat gyűjteni az út mentén. Nagyon szép és nagy darabok voltak. Nem tudom, hogy kerülhetett oda, mert a víztől vagy 3 km-re lehettünk. Elég rossz környék volt és szálloda sehol. Megkérdezzük, hol van és mondják, hogy a halpiac mellett. Köszi sokat segítettél és hol a halpiac? Kikanyarodunk és megyünk aztán majd ott. Jó elindulunk és valamilyen hátsó gondolatból kifolyólag megnéztem az itinerben a koordinátát. Persze el volt írva a mi kütyünkben. Ezeket a koordinátákat még otthon írtam be esténként/éjszakánként, hát tévedtem :) a jó koordinátán viszont megvolt a szálloda. Szerencsére volt még szabad szobája amit gyorsan ki is vettünk. Sürgős volt, mert Zoli és én is vágytunk már egy lapát nélküli produktumra :) melyet Zoli kezdet én folytattam és a tartályban nem volt víz. Na Laci most nagy szarban vagy, mert vödör sehol, anyag a helyén némi papírral lefedve. Mint aki jól végezte dolgát kijöttem és elindultam a recepcióra, hogy szóljak, van egy nagy problémám. Eljöttek megnézték, mondták jó majd megcsinálják. Nekem mindegy max. megfejeljük. Ember el mi derékig a kocsiban ki-be pakolászunk mindent, amikor szólnak a többiek, hogy itt az étteremben lehet finomat enni. Hurrá úgyis éhes vagyok. Gyorsan rendeltünk és míg vártunk megnéztük a partot, ami homokos, meleg és csúnya volt.

Kapitány halat ettünk, ami nagyon finomra sikeredett. Utána csendes pihenő, ami alatt Zoli pihent én meg ütöttem a billentyűt. Ezzel egész jól elvoltam, amikor szól a recepciós fazon, hogy véletlenül több szobát adtak ki és a Villám Gézának nincs szobája. Megbeszéltük, hogy akkor mi beköltözünk Sipiékhez és akkor felszabadul a szobánk, aminek úgysem jó a wc-je :) így is tettünk és kocsi összepakolás után átköltöztünk én vissza a kocsiba, mert ugye csak ott van töltőm. És írtam egszen fél 5ig, amikor ez a töltő is lefüstölt. Mentésem az szerencsére volt. De jó lenne, ha töltés is lenne, mert kell navigálni. Esti programként megcsináltam a szivargyújtókat, amiket a rossz töltő kinyomott és elkezdtem gondolkodni mit kéne átalakítani, hogy legyen laptop töltésem. Szerencsémre Janiék Panasonic laptopja eldobta magát és nem tudják használni, ezért felajánlotta, hogy vágjam szét annak a vezetékét és csináljam meg magamnak. Így tettem és köszönet érte. Erre mondta Jani, hogy inkább feláldozza, mint hogy Ők menjenek előre. És lám-lám ülök Éduában, mert ez van közelebb írom a kis szövegemet és emésztem a finom mexikói konzervet. Ho-ho, majd el felejtettem, hogy du. voltunk tankolni! A gázolajas rész még elment ( na itt már nem olyan olcsó), de Pista a Nivával benzint tankolt. Egy 20 literes kannát és a tankba kb. 12-14 litert. A kút kijelzője gyakorlatilag nem mutatott semmit, illetve csak néhány szegmenst. Mondta az ember, hogy fizessen 43.000,- helyi pénzt! Az kicsit sok! 100 euró 33.000 CFA. Számolgatunk és szerintünk kb 13-14 ezer lenne a megfelelő. Ekkor mondja az ember fizessünk 23.000-t bocs elszámolta. Mondom neki az is sok kap 12-t és kalap kabát. Az kevés neki, de mi odaadjuk. Erre mondja, adjunk 3 ezret még és akkor jók vagyunk. A végén adtunk neki még 2ezret és nagy gázzal eljöttünk. Holnap reggel indulunk Senegalba, Dakarba a rózsaszín tó partjára. A nyomkövetés újra élni fog.
Búcsúzóul még egy kép :)