Először is Isten Éltesse sokáig Reust, akinek ma van a szülinapja! Nehéz nap ez a mai, mert egyre jobban hiányzik a családunk és még ez a szülinap is. Tudtam előre, hogy ez lesz az egyik leg nehezebb nap, de nem gondoltam, hogy ennyire. Sokat gondolok napközben is Reusra és gyakran könnybe lábad a szemem, hogy milyen jó lenne megölelni. Úgy készültem, hogy a családdal egyeztettem és ha jól tudom akkor este lesz a köszöntése. Sok puszi, már csak 5 nap és megölellek!!! Kora reggel írtam a GPS telefonról egy sms-t. Remélem megkaptad!
Nagyon szépen köszönünk mindenkinek minden sms-t. Nagyon jól esik és mint ahogy egy kisgyerek vár egy darabka csokit, úgy várjuk mi is, hogy kaptunk e valamit. Ez az út nem csak a kalandról és a nézelődésről szól. Ez egy nagyon kemény lelki út is. Egyedül, a családom nélkül megyek az ismeretlenbe. Sokat és hosszan utazunk, időnként van idő elmerülni a gondolatokban. Köszi Doki! :) de kanyarodjunk vissza az eseményekhez.
Sötétben indultunk, mert a nap csak 7:26-kor kel. Mi sajnos korábban, de hát menni kell. Lac Rose kimaradt, majd valamikor bepótoljuk :) Elindulunk a kontinens belsejébe és búcsút intünk az óceánnak. Keletnek vesszük az irányt és ekkor még nem gondoljuk mi vár ma ránk. Megpirkad a nap és este amilyen hirtelen lebukott oly gyorsan kezd hét ágra sütni. Mire megtaláltuk a „főutat” amin mennünk kell már világos van. Ez itt már szavannás terület, ami sokkal szárazabb, mint az óceánpart. A szél is kicsit másképp fúj és kezd melegedni. Még sötétben én kezdtem a vezetést és ahogy világos lett Zoli átvette, hogy én tudjak beszámolót írni. Jól sikerült az átadás, mert egy városban megálltunk pénzt váltani és onnan ment Zoli. Jó hosszan, legalább 700m-t amikor elnéztünk egy kereszteződést és nem kanyarodtunk be. Akkor meg kéne fordulni. De hol? Hát itt egy parkoló, majd itt. Szűk kis utcában voltunk és ugye nem az a fordulékony autónk van. Persze feltartjuk a forgalmat, amikor mellénk lép egy rendőr és elkéri Zoli jogsiját. Azzal elmegy és beáll a kereszteződésbe forgalmat irányítani. Hát akkor várunk. Nem történik semmi, tanakodunk mit csináljunk. Megbeszéljük, hogy akár mit akar pénzt nem adunk neki. Raktunk gyorsan össze némi petit cedou-t és várunk. Aztán jön hozzánk egy biztonsági őr, aki abban a bankban dolgozik, aminek a parkolójában forgolódtunk. Mondja, hogy menjünk oda a rendőrhöz és mosolyogjunk és akkor visszaadja. Persze ez is activity parti keretében történt, mert csak franciául tudott. Odamegyünk Zolival mosolygunk kettőt és az ember visszaadja, valamit mond még aztán int, hogy mehetünk. Még az ajándékot sem kellett előhúzni. Királyság van, nyomás a kocsihoz és kavarjunk ki ebből a városból. Kiérve megálltunk reggelizni egy majomkenyérfa árnyékánál, meg persze fertőtlenítettünk. Jajj de jól esik ez nekünk. Ez most így a reggeli kakaóm után nagyon kellett. Csak a szervezetem kívánta én nem annyira, de a fertőtlenítés fontos. Nem is tudom már hány napja vagyunk itt Afrikában, de semmi bél és gyomor panaszunk nincsen :) reméljük nem is lesz. Csak Sipinek van némi nemű, biztos azért mert nem iszik eleget! :) Utunk első szakasza katasztrofális volt. Akkora kátyúk voltak az úton, hogy szegény autók félig eltűntek benne. De szeretnék végigmenni itt személyautóval is :) Kamionok hegyekben nem győzzük kerülgetni miközben mindenki szlalomozik. Hát ez kemény lesz, mert van még 400 km mára és eddig az átlag sebességünk éppen súrolta a 30km/h-t. Szerencsére vége lett a dolognak és tudtunk hasítani ismét a saját tempónkban. Ahogy megyünk befele egyre kevesebb az utakon a forgalom. Megállunk tankolni és micsoda meglepetés! Van hűtőpult és van benne sör! Hát akkor jól fog ez most esni, mert kezd igen meleg lenni. Janitól kapunk is és meg is isszuk :) Gyerekek hada lep el bennünket. Ajándékot szeretnének. Kiosztok pár kulcstartót, nagyon örülnek, de sosem elég, még többet és többet szeretnének. Lóg szegényeken a ruha, soványak és rettenetesen piszkosak. Az egyik ilyen kis srácnak, lehetett úgy 6-8 odaadom a tegnap előtt hordott pólómat. Nagyon örül neki és a többi gyerek is szeretne. Ez a srác azért kapott, mert az övé volt a legrongyosabb. Kinézek magamnak egy másikat is, ő már nagyobb, úgy 10-12 lehet, szintén szakadt trikóban. Várok indulásig, csak az utolsó pillanatban adom neki ki, mert egyből jönne a többi gyerek is. Tekintetükben a reménytelenséget és a vágyakozást látom. Ennyire meleg téli napom még sosem volt! 34 fok meleg van! Klíma megy ezerrel iszunk mint a lovak, pedig nem is vagyunk tevék :) időnként rádióban szórakoztatjuk egymást, hogy ne legyen olyan unalmas az utunk. Zoli nyomja én meg írok. Szeretnénk ma világosban beérni a szállásra, mert az utolsó 35 km egy földút a dzsungelen keresztül egy nemzeti parkban, ahol sok vadállatot lehet látni. Jó lenne, ha sikerülne. Sajnos a nagy melegben Margitunk vize megint elindult, így megkapta a szamovár Margit nevet és mindig nekem akarnak teát főzni, mert ugye forró víz az van. Úgyhogy jól vagyunk Édua hibátlanul ketyeg. Zoli kérésére most elkezdtünk zenélni és stílusosak a KFT Afrika című számával kezdtük. Giorgiotól kapott cd már rongyosra hallgattuk :) köszi!
Nemsokára a nemzeti park bejáratánál vagyunk már egy mellékúton, de még betonozott :) körülöttünk elszáradt hosszú fű itt-ott egy-egy kiszáradt fa rengeteg bokor, cserje és majomkenyérfa. Köztük hatalmas termesz várak. Kisebb falvak között megyünk el, melyek házai sártéglából vannak és száraz fű a teteje, hasonló képen, mint a nádtetős házé. Az épületek nagyon picik. Úgy néznek ki mint valami zárt közösség. 36 fok van délután fél 5! Persze itt is csacsik, kecskék rohangálnak keresztbe. Margit vize nem az igazi este szerelés lesz. A termosztátját kiheréljük, nehogy ne bírja ezt a pár napot. Megérkeztünk a nemzeti parkba, ami Afrika legnagyobb ilyen parkja 900.000 hektár, kb. Magyarország 10 %-a. Kicsit sötét volt a bejáratnál a pasi és negyed órán keresztül vitatkoztunk az áron, mert mindenkivel akart fizettetni idegenvezetést, amit egyszerre 5 autónak csinál. Persze a végén valami értelmes ember megmagyarázta neki, hogy mi a szitu. A parkban nagyon dús a növényzet, olyan igazi dzsumbuj. A parkban élnek gazellák, antilopok, varacskos disznók, maki majmok, vízilovak, krokodilok, és ez egyik részén elefántok. Sajnos őket nem nézzük meg. Remélem sok állatot fogunk látni. Tévedtünk, sajnos csak vari malacot és gazellát láttunk. Közel 35 km-t tettünk meg, zötyögős poros úton. Reggel elmegyünk a folyó partra, ahova inni járnak, remélhetőleg több mindent fogunk látni. Megkaptuk a szobánkat, ami hogy is fogalmazzak. Hát nem a Grand Hotel :) Úgy nézett ki, mintha az utolsó vendég úgy a hatvanas években lett volna itt. Nem volt világítás, amire azt mondták mindjárt csinálnak. A wc-re már nagyon vágytam és gyorsan fel is avattam. De miután lehúztam nem telt meg a tartály újra és se vödör, se kefe. Ja és persze wc deszka sem volt. Valahogy ez a wc dolog végig kísér bennünket egész utunk során, mert ugye a hajón is a miénkből folyt a víz, a nouakchotti szálláson is tartály problémánk volt és most itt is. Röhög is rajtunk mindenki, hogy mindig tönkretesszük. Pedig nem is. Szobánkhoz tartozott klíma berendezés is, ami szintén a hatvanas évekből való és szerintem az tartja a falat :) Nem próbáltuk meg bekapcsolni. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ma még nem öntöttünk eleget, ezért vacsora előtt fertőtlenítettünk és meglátogattuk az éttermet. Az nagyon hangulatos volt bambusz fedele volt. Leültünk egy körasztalhoz és hamarosan rendeltünk finom sört és már hozták is az előételt. Mint megtudtuk az a vacsora, ha kérünk amit hoznak. Jó, hát akkor legalább nem kell gondolkodni, mit is egyek. Előételnek salátát hoztak valami öntettel. Már nagyon éhesek voltunk és gyorsan eltüntettük várva a meglepetés főételt. Meg is érkezett egy nagy tálon párolt zöldbab egy másikon pedig marhasült. Nagyon finom volt, mindenkinek ízlett. A probléma az volt, hogy nem laktunk vele jól. De nincs idő semmire már hozzák is a desszertet, ami finom banán volt. Egy ici-picit más volt az íze, mint az otthoninak. A furcsa az volt, hogy a külseje még zöld volt és nem sárga, mint amihez mi szokva vagyunk. Az ízvilága hasonlított a banánéra, elvégre úgy hívják, de sokkal üdébb és ízletesebb volt. Zoli szerencsémre nem kérte az övét és azt is megehettem :) De még mindig nem laktunk jól. Aztán hívtuk a pincért és kb 5-10 perc alatt sikerült elmagyarázni neki, hogy hozzon ki még egy kört , de csak a főételből. Hurrá megértette és fél óra múlva megjelent az újabb adaggal, amit Dóri már nem bírt megenni és mivel senki nem kérte én áldoztam fel magamat és mindet megettem. Na most már végre jóllaktam :) Mehetünk fel a lakosztályunkba és jöhet a nap fénypontja egy jó zuhanyzás. Az is izgalmas volt, mert csak egy tekerő volt a zuhanynál. Megnyitottam a vizet és elkezdett csöpögni, majd lassan folyni belőle és kb 20 mp múlva semmi. Hát mondom, ha most nem tudok zuhanyozni kardomba dőlök. Kinyitottam max-ra és egyszer csak megindult a víz. Na senki ne gondolja, hogy csak úgy zubogott belőle! Nem inkább erősen csöpögött, mert folyásnak azt nem nevezném és persze hideg volt, ami nem zavart, mert még mindig 25-28 fok volt. Úgyhogy lecsöpögtettem magamat és kívántam a jó éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése