Marokkó IV.

2011.01.21. Bojdour

Tiznitben egy nagyon jót aludtunk, miután fertőtlenítettük magunkat. A szállodában csak mi voltunk. Reggel korán keltünk, mert hosszú út állt még előttünk, kb.850 km. Gyors reggeli után, sajnos vagy szerencsére a recepció mellett a hallban volt internet lehetőség és persze mindenki nekiállt gyorsan elküldeni, a már megírt beszámolóját. Ebből kifolyólag a gyors indulásnak lőttek, de nem baj, mert legalább adtunk magunkról hírt. A nagy lemaradás miatt sajnos a mai napra írt itiner terep részeit ki kell hagynunk :( Indulás után Legzira irányába haladtunk, megnézni a természet csodáját. Ez a hely az óceán partján van, ahol a hegy benyúlik a vízbe és alatta el lehet sétálni, vagy autózni. Éppen kezdődött a dagály, ezért a végére nem tudtunk kimenni, mert a víz visszafoglalta a partot. Azért egy kis szakaszon csapattunk kocsival, ami nagyon szép volt. Ezután semmit nem néztünk meg, hanem elkezdtük a kilométereket számolni. Hogy ne unatkozzunk, Margitnak megint elkezdett melegedni a vize és egy helyen ahol megálltunk segíteni egy másik társunknak (nekik a szervo olajuk folyt el), észrevettük, hogy szivárog kicsit a hűtő alja. Még szerencse, hogy kaptam Apától hűtő tömítőt így Margittal megitattuk és vártuk a csodát. Biztos ami sicher alapon kicseréltük még a hűtősapkát, hátha az is rossz. Hamarosan kiértünk a hegyekből és egyenes úton haladtunk tovább dél felé, ahol várt ránk Nyugat-Szahara. Margitnak kevés volt a lötyi és ugyanúgy melegedett, ezért kiálltunk egy kicsit, hadd hűljön és összekötöttük a kellemest a hasznossal. Bepótoltuk a reggeli fertőtlenítést :) Észrevettük, hogy margit levegő beömlője ki van szakadva! Gyorsjavítás szövetes szalaggal és gyerünk tovább. Az utunkat az óceán partján folytattuk kb 25m-es magasságban. Mivel Nyugat-Szaharában nagyon olcsó a gázolaj úgy számoltuk ki, hogy addig elérjünk. Mindenki tökéletesen kiszámolta a mennyiséget, kivéve mi :) Nem számoltunk azzal az aprócska dologgal, hogy 29 fok lesz és majd meg pusztulunk a kocsiban. Mivel egész nap ment a klíma, picivel többet evett és biza elfogyott. Nem vártuk meg, hogy teljesen üres legyen a tank, úgyhogy félreállunk és beállt mellém Édua. Éduának van egy kiegészítő tankja, amiben volt még hazai gázolaj és egy elektromos pumpával átszivattyúztunk egy kicsit (kb 5-6L). Ezzel aztán eljutottunk egy marokkói kútig, ahol biztos ami biztos 14 litert betöltöttünk. Na ez már elég volt. Persze felmerülhet a kérdés, hogy hol a kannám, amit vittem? Hát a csomagtartóba, de csak nem fogok feleslegesen cipelni 40l anyagot :), pláne a drágább változatból! Majd a Szaharában megtankolunk :) Hát így estünk át a képzeletbeli határon, és az első kútnál mindenki tankolt. Ahogy megálltunk, már jöttek is a gyerekek, hogy adjunk nekik petit cadeau-t. Nehéz közömbösen viselkedni ilyenkor, mert ha egynek adsz megrohamoznak a többiek és kinek adjak kinek ne. Végül az egyik szutykos kis gyereken megesett a szívem és adtam neki 4 db tollat, amit megköszönt és már szaladt is el. Erre persze rohamozni kezdett a másik 3, akiknek mutattam, hogy a társuknál van és akkor elkezdték kergetni. Gyorsan beültünk és elhúztunk. A nap kezdett lebukni és mivel már a szaharai pusztában vagyunk egy pillanat alatt korom sötét lett. Ilyenkor kapnak szerepet azok a lámpák, melyeket utólag rakunk még a kocsikra. Az afrikai íratlan szabály azt mondja ki, hogy az nyer akinek erősebb a fénye. Mivel semmit nem látni, nem szívesen kapcsolja le senki a reflektort, ami ugye azért tud zavarni. Na ilyenkor, ha valakire rávillantok akkor lekapcsolja. Persze volt olyan is aki úgy gondolta, hogy nem. Ekkor jött a retina égetés :) refi fel és autózunk. Persze emberünk ilyenkor rájön, hogy ostoba volt, de már késő. Így szépen elautózunk egymás mellett és mi átvilágítjuk emberünk agyát, mosolygunk egyet és haladunk tovább. Itt köszönném meg Lacinak és Pityunak a sok munkát amit ebbe a drága autóba fektettek és persze Apukámnak, hogy helyet biztosított a műhelybe :) A másik hasonló íratlan szabály, hogy a városi közlekedésben mindig annk van elsőbbsége, akinek hangosabb a dudája és nagyobb lendületben van. Szerencsére nálunk ezzel sincs gond :) így a városba nyomjuk a dudát és mivel a kocsink elején van teveszeletelő senki nem akar elénk jönni :) Ezt főként Marakkechben használtuk ki. Este 10 körül értünk be a célvárosba Boujdourba, ahol van összesen 4 hotel meg egy kemping. Végül hotel lett belőle, bár most már tudjuk a kemping jobb lett volna. Ott még netezni is tudtunk volna :( Szobánkban a falról omlott a vakolat, wc a folyosón a zuhanyzóval együtt. Persze angol wc-ről ne is álmodjon senki :) Így jártunk, viszont a nap fénypontjaként elmentünk vacsorázni egy jó teveburgert :) A biztonság kedvéért előtte fertőtlenítettünk és elindultunk helyet keresni. Hát az ÁNTSZ hasba szúrná magát, ha itt lenne :) Végül oda ültünk be ahol a legtöbben voltak és megrendeltük a magunk kis teveburgerét. Picit hiányzott belőle a fűszer, de alapjában finom volt. Buagett szerűségbe tettek grillezett darált teve húst kis salátával zöldséggel és adtak hozzá jó olajos sültkrumplit. Mindenki azt mondja, hogy fertőtlenítsük le a kezünket, ha hozzá érünk pénzhez, emberhez, … Szerinted? Naná, hogy csupasz kézzel rakta a salátát az ember :) nem számít, max le..... a bokánkat is :) Miközben eszegetünk, megjelent úgy 300 fiatal és elkezdett rohanni egyirányba. Kérdeztük a helyi embert mi történik, erre mondta nem tudja és legyintett egyet. Pont akkor jöttek szlovák csapattársak két nagy döggel, egy Hummerrel és egy Toyotával. Persze a tömeg egyből körülállta őket, hogy adjanak ajándékot. Erre a két szlovák gyerek nyomott egy kövér gázt és már spricceltek is szét az emberek :) aztán a tömeg eltűnt. Mi vissza a luxus hotelbe fertőtleníteni és aztán alvás. Fürdeni senkinek sem volt kedve így ma büdinapot tartottunk.

Képeket majd később, most sietünk, ill. nézzétek a társoldalakat.